Nagy-Britannia női kézilabda-válogatottja két meccs után két vereséggel és 27–92-es gólkülönbséggel áll a debreceni olimpiai selejtezőcsoport utolsó helyén. A britek mégis boldogok, hogy itt lehetnek Debrecenben és a nagyok ellen játszhatnak. A Nemzeti Sportnak elmesélték, hogyan ugrottak be az utolsó pillanatban Kamerun helyére…
Mark Hawkins szövetségi kapitány tavaly nyár óta irányítja a brit női válogatottat.
„Ősszel Észak-Macedóniában, múlt héten pedig Portugáliában töltöttünk egy-egy hetet a csapattal. Mindössze ennyi időm jutott eddig ezzel a kerettel a közös munkára. Ezen kívül akadnak néhányan, akikkel már dolgoztam együtt egy koszovói és egy üzbegisztáni utánpótlástornán” – meséli a 38 éves edző, aki 2012-ben az olimpián szereplő férfiválogatott tagja volt.
„Nagyon fiatal csapat a mienk, a lányok átlagéletkora mindössze huszonegy év. Sokan még tanulnak és közben kézilabdáznak. Szeretnének profi játékosokká válni, többen Dániában és Portugáliában játszanak. Kedden délután négy óra körül kaptam egy hívást, hogy össze tudnánk-e szedni a keretet. Írtam a játékosaimnak Whatsappon, akikkel a portugáloknál jártunk, hogy Kamerun nem jön, meghívtak minket, el tudna-e mindenki utazni holnap Magyarországra? Mindent félre tudtak dobni és mindannyian eljöttek. Eltelt egy nap és már meg is érkeztünk Debrecenbe.Mi itt tartunk. Persze, hogy szorosabb eredményt szeretnénk, kevesebb gólt kapva és többet lőve. Fiatalok még a játékosaim, de mindent igyekeznek megtenni.”
A britek 19 esztendős irányítója, Katherine Kesselring a zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola egészségtudomány és technológia szakos hallgatója, szabadidejében az LK Zug másodosztályú csapatában kézilabdázik.
„Elképesztő itt lenni, egyikünk sem élt meg korábban ilyet. Hálás vagyok az itteni élményekért és igyekszem a csapattal együtt mindent beleadni. Épp tanulnom kellett volna, amikor jött az üzenet, hogy indulhatunk a tornán. Onnantól semmire sem tudtam figyelni, nagyon izgatott lettem, gyorsan felhívtam a szüleimet, hogy megyünk az olimpiai selejtezőre!Debrecenről még nem is halottam korábban, Budapestre viszont egyszer mindenképp el szeretnék menni, mondták már nekem, milyen szuper hely!Ugyanabban a szállodában vagyunk Svédországgal és Japánnal, olyan játékosokkal, akiket eddig csak a tévében láttam. Most meg azt látom például, hogy ott esznek előttünk”Nagyon szuper volt az egész! Olyan játékosok ellen játszottunk, mint mondjuk Győri-Lukács Viktória! Az járt a fejemben: te jóságos Isten, ők valódi emberek és mi most ellenük lépünk pályára. Természetesen sokkal jobban jobbak nálunk, de igyekeztünk a legjobbunkat nyújtani”.
