Végh Tibor lesújtó kritikája

A Vidi legendás játékosai közül többeknek is határozott véleménye van a csapat szerepléséről és a jelenlegi helyzetről, ám legtöbben nem akarták nyilvánosan is vállalni. Végh Tibor, a korábbi kiváló védő, az 1984–1985-ben az UEFA-döntőjéig menetelő csapat tagja nem tartozik közéjük.
„Nem szeretnék a partvonalon kívülről ítélkezni, nem Székesfehérváron élek már, ritkán jutok el a stadionba élőben megnézi egy-egy mérkőzést, csupán a televízióban figyelem a csapat szereplését – de azt el kell mondanom, kívülről is látni, hogy ez így nem működik  – mondta lapunk megkeresésére Végh Tibor. – Azok a játékosok, akik a keretet alkotják, egyszerűen nem olyan képességűek, ami megfelelne az NB I követelményeinek. El sem tudom mondani, milyen kínlódással nézem a Vidi-meccseket. Azt nem tudom megállapítani, hogy a játékosok hozzáállásával is vannak-e gondok, én elsősorban képességbeli problémákat látok.”
Felvetésünkre, hogy mégiscsak ott van a csapatban Fiola Attila, Loic Nego vagy Stopira, akik évek óta sok sikerre vezették a csapatot, Végh Tibor a következőt mondta: „A jelek szerint már ők is beleszürkültek ebbe a közegbe. Mert ha a többség gyenge, nehéz három-négy embernek felhúznia őket, inkább ők is lecsúsznak a gyengébbek szintjére. Mindenkitől többre lenne szükség futásban, akaratban, lelkesedésben, úgyhogy tőlük is.”
Ezek szerint az elmúlt időszakban elsősorban nem az edzők tehetők felelőssé a fehérváriak mélyrepüléséért?
„Azt gondolom, a kevesebb baj az edzőkkel volt, a játékosokkal sokkal több      – tartja Végh Tibor.      – Azonban az edzők is követtek el hibákat. Az a nagy bajom, hogy most az sem látszik, mit akar játszani a csapat. Mi a stratégia? Mi a taktika? Labdát tartunk az ellenfél térfelén, vagy kontrázunk? Letámadunk, vagy átengedjük a területet? Nem látszik semmi, nincs arculata az együttesnek, olyan, mintha mindenki arra futna, amerre akar. Ez pedig már edzői kérdés.”
A bennmaradásban azonban még így is reménykedik a volt fehérvári közönségkedvenc.
„Sikerülnie kell, és nagyon bízom benne! Egy ilyen nagy hagyományú és nagy költségvetéssel működő egyesület egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kiessen az élvonalból.”