A modern számítógép megalkotójának pályafutása Budapesttől Washingtonig ívelt. Neumann János (1903-1957) vegyészmérnökként, fizikusként, matematikusként, játékelméleti szakemberként egyaránt világhírű magyar-amerikai tudós. A nácizmus elől menekülve hagyta el az öreg kontinenst. Korábban Duna-parti szülővárosában végezte gimnáziumi, egyetemi tanulmányait János. Friss diplomával a zsebében költözött Németországba. Ott Berlinben és Göttingenben dolgozott tanárként. Ez utóbbi német település az európai matematika legrangosabb tudományos központjának számított a múlt század húszas éveiben. Neumannt akkoriban főleg a kvantummechanika izgatta: kémiai és matematikai érdeklődése ragyogó fizikusi erényekkel párosult.
A barna pestis térnyerésével, Adolf Hitler kancellári kinevezésével a 30-as évek elején tömegesen fordítottak hátat a Harmadik Birodalomnak, sőt az öreg kontinensnek is a nemzetközi karrierjük elején járó magyar kutatók, s más értelmiségiek. Így került Neumann és barátja – a később Nobel-díjas – Wigner Jenő is a tengerentúlra. A játékelmélet és a valószínűség számítás alapjainak lerakásában elévülhetetlen érdemeket szerzett az Egyesült Államokban Neumann János. Ő és három magyar tudós társa, Teller Ede, Szilárd Leó és Wigner az atomenergia békés felhasználásáért is sokat dolgoztak a vérzivataros időkben. John von Neumann alig 53 esztendősen Washingtonban hunyt el.
