Az USA keleti partjára készültünk, Baltimore-Washington-New York és Boston felfedezésére, de a houstoni Bruce Springsteen koncert kedvéért tettünk egy kitérőt. A Boss európai turnéja májusban kezdődik, s az egyikre elmentünk volna, de így kényelmesebbnek tűnt, beépítettük az amerikai útba. Münchenből 12 órás repülőút érkeztünk meg a texasi városba, s ez nemcsak engem, a fiamat is megviselte. Szédelegtünk a reptéren, s beültünk az első taxiba. Az etióp származású sofőr jópofa volt, de szemérmetlenül számolt, 65 dollárt kért a fuvarért. Másnap csatlakoztunk az Uber hálózathoz, s meglepően olcsón utaztunk azontúl.
Houston nem turista célpont, s nem is nagyon járnak erre idegenek, a reptéren a fiamat hosszasan faggatta a tisztviselő. Nem értette, mit keresünk Houstonban, s nem is nagyon illett a Washington-New York-Boston útitervbe. A Boss koncertje számára nem volt elég meggyőző. Igaz, errefelé Springsteen nem túl népszerű, azért is kaptuk viszonylag olcsón a jegyet. Később megtapasztaltuk, hogy a városban meg egy információs központ sincs, térképet sem kaptunk sehol, s még a hotel recepciósa sem tudta, merre jár a villamos, pedig az igazán praktikus, miután végigszeli a várost 1 dollár 25 centért. A legközelebbi üzletközpont, ahol Walmart, élelmiszerruház, s tucatnyi étterem található 4 kilométerre van a belvárostól, vagyis kocsi nélkül itt nem élet az élet.
A hotelünk a Medical Centerben volt, vagyis egy olyan negyedben, ahol 30 felhőkarcolóban kórházak működnek, többek között a metodisták, mormonok is fenntartanak egyet-egyet, s a boltok, éttermek és a szállodák mind a betegekből és a hozzátartozókból élnek. A szállodánk előtt reggelente több kórházi busz várakozott, hogy a betegeket és hozzátartozóit bevigye a klinikára.
Amikor bevillamosoztunk a belvárosba, egy kihalt városba érkeztünk, az utcán szinte senki nem sétált és az irodaházak között reggel kilenckor még egy nyitva lévő kávéházat sem találtunk. Az egyik szálloda éttermébe mentünk fel egy kávéért, s kaptunk is, sőt miután mást nem rendeltünk, a pincér nem fogadott el semmit, a két dollár borravalónak viszont megörült. Délben is bajban voltunk, hol együnk, végül találtunk egy mexikói vendéglőt, a Taco Bodegát, ahol 11.90-ért hatalmas adag halas ételt kaptunk, háromféle szósszal. isteni volt és hozzá a Modelo nevű mexikói sör, amely klasszisokkal jobb, mint a Budweiser.
