A hajléktalanná lett Trunk Tibi, miután kinyaralta magát a festői járdaszigeteken, úgy hordta a hajnali piacon a feje tetejére stószolva a zöldséges és gyümölcsös ládákat, mint a Páger játszotta Tamburás a Hattyúdal című filmben. Trunk Tibi, a hajlékony hajléktalan nem más, mint Köves József Hajlékony hajléktalan című regényének hőse, aki egy lottóötösnek köszönhetően pillanat alatt milliomossá lesz. A homlesz világból, ahol ő volt a füstölt főtt császár, átigazol a dúsgazdagok világába.
Trunk Tibi, miután a felesége egy ügyvéd segítségével kisemmizte másfél szobás kis kéglijéből, eleinte esténként az angyalok földjén, Angyalföldön ágyazott meg magának egy panelház szeméttárolója melletti beugróban. „Nem vagyok hontalan, csak hajléktalan. Hazám még van, még ha ilyen is” -adta summázatát új élethelyzetének. Összebarátkozott egy nyomorék hajléktalannal, akit egyszerűen csak numizmatikusnak nevezett, mivel aprópénzeket gyűjtött. A Szentisten körúton, a járdán ülve. Papírpohárba. Kis ideig együtt laktak a numizmatikus szálláshelyén, egy hátsó lépcsőházból nyíló mosókonyhában. Trunk Tibi kipróbál egy hajléktalanszállót is, ahol a zsebrádióját, a mobilját, a pénztárcáját gondosan benejlonozva hordta magával a zuhanyozóba.
S bár mint megjegyezte, nem fogorvos ő, hogy minden húzáson nyerjen, olykor lottózott, de persze sosem nyert. Az egyik alkalommal a lottózó előtt a járdán talált egy érvényes, a következő sorsolásra váró lottószelvényt. Azt is látta, ki veszítette el a szelvényt, melyről kiderült, hogy kilencszázmillió forintot ért. Trunk Tibor azonmód betette a kincset a borítékba, melybe nemrég az önkormányzat adta a segélyt és jól elrejtette a ruhája redőibe. Felidézte magában a sráckorában látott, Mese a tizenkét találatról című filmet, abban persze totónyereményről álmodoztak, de Trunk Tibi meséje már egy lottóötös találatról szól. S arról is, hogy csórón tudott vagánykodni, kőgazdagként pedig érzelmessé vált – Más milliárdosok ilyenkor lesznek érzéketlen állatok – mondja.
A hajlékony hajléktalan bankszámlát nyitott, lecserélte ruhatárát, kezdte megszokni a szállodaéletet, befizetett egy máltai üdülésre, s vett egy kétszobás hajlékot. Furcsa is volt a korábbi hajléktalannak kimondania a szót: hajlék… S az érzelmes kőgazdag támogatni kezdte egykori feleségét (végül is neki köszönhette, hogy jóra fordult a sorsa), felöltöztette néhány nyomoronc hajléktalan társát, étterembe hordta, havi apanázzsal látta el őket, vásárolt egy presszót is, aminek a Homlesszó nevet adta, találkozott azzal, aki elveszítette a nyertes lottószelvényt és elhatározta, hogy pénzt ad egy hajléktalan színházra, hogy annak társulata kiutazhasson a párizsi homeless fesztiválra…
Biztos, ami biztos, a kötet szerzője, Köves József, a borítón megjelölte a műfajt: regény, de a kötet ajánlásában már találóan kópéregényként címkézi e legújabb könyvét. Hiszen szó nincs a hajléktalanságról szóló dokuról, szociográfiai elemzésről, a hajléktalankérdés különböző szempontú megközelítéseiről, esszékről a hajléktalan probléma megoldásainak gondolatkísérleteiről. A Hajlékony hajléktalan karcsú, szellemes és lendületes, szóferdítésekkel (mosókonyhajlék, arisztokretén, Kendtöke Fried Chicke zsúfolt olvasmány, mese egy hajléktalan milliomossá válásáról.
Már a kötet címlapján is egy jól öltözött, zakója hajtókáján négylevelű lóherés jelvényt viselő, mosolygós, ápolt férfiú emeli meg a kalapját az olvasó előtt. Szórakoztató (road-movie helyett) street-movie egy hajdan történésznek készülő, „laza fél-értelmiségivé” lett férfiúról, akiből ideiglenes hajléktalansága előhívja a bölcselkedő hajlamot, a létezést ironikusan minősítő szemlélődőt és aki szinte mindvégig kívülről figyeli, nézegeti önmagát. (Köves József Hajlékony hajléktalan, K.u.K. Kiadó)
S még valami. A regényíró, Köves József a szerzői jogdíját felajánlotta a Kukorelly Endre író által létrehozott Nyugodt Szív A Lakhatásért néven elérhető Facebook-oldalnak, illetve támogatói csoportnak, amely azt kéri, hogy „adakozzon, aki tud, béreljünk néhány lakást a hajléktalanok számára!”
