Frenreisz Károly ritkán nyilatkozik a testvéreiről, most a Bestben kivétel tett, Latinovits Zoltán és Bujtor István haláláról is megemlékezett.
„Ők nagyon korán mentek el, Zoltán bátyám 45 évesen, István bátyám 67 évesen. Értelmetlen volt a haláluk, nagyon közel álltunk egymáshoz, nehéz volt elengednem őket. Sajnos Zoltánnak volt egy születési idegrendszeri problémája, néha nagyon felpörgött, aztán a mélybe zuhant, és súlyos depresszióba esett. Voltak olyan időszakai, amikor három hónapig csak ült otthon, és nem csinált semmit. Egyik ilyen időszakában eszébe jutott József Attila, az ő halála, és követte őt a halálában. Kiment a vasúti sínekhez, és a vonat elé ugrott.”
„István halála biológiai rejtély, a mai napig nem tudjuk, mi történt. Annyit tudunk, felborult a szervezete, leállt a veséje, a mája, a gyomra, minden szerve leállt, kómába került. Próbálták föléleszteni, de nem sikerült. A testvéreim elvesztése az élet nagyon nagy igazságtalanságai közé tartozik. A halálaik nem megmagyarázhatóak.”
Bujtor halála valóban váratlanul történt, egy kék szalag verseny közben. Balatonfüreden gyomorrontást kapott, s a veszprémi kórházban ápolták, majd felhozták a Honvéd kórházban, de ott sem sikerült megmenteni. Állítólag a súlyos gyomorrontást az is fokozta, hogy Bujtor előtte léböjt kúrát tartott, s az legyengítette a szervezetét.
