Ötvenöt esztendeje, midőn a nyugatnémet NSU Ro 80-as lett az Év autója, az NDK-ban is volt ünnepelni való. Hiszen akkor áprilisban – nem tréfa! – gördült ki a gyárkapun az 500 ezredik Trabi. Bő két évtizeddel később, ’89 novemberében megrepedt a berlini fal, mely 28 esztendeig szelte ketté a német fővárost és a kontinenst.
Jó három évtizede annak, hogy befejeződött a Trabantok gyártása. Mint emlékezetes Németország újraegyesítését csupán pár hónappal élte túl a „Made in DDR” típus. Közel 3,1 millió példányt gyártottak a DDR népautójából. Napjainkban már csak elvétve találkozni Európában ilyen kiskocsikkal. Ám többek közt Berlinben, Drezdában, Prágában kiállítások féltve őrzött kincse. Sőt a Spree-nél bérbe is lehet venni e pöfögő oldtimert. Anno, az 50-es évek második felében felbukkant kétütemű Trabant és Wartburg főleg a belföldi járműhiányt voltak hivatottak orvosolni. De a határon túl is komoly érdeklődés mutatkozott a keletnémet négykerekűek iránt. Az autó a szocializmus korszakában mindig is, picit luxus cikknek számított.
Pláne, hogy nem csupán megbízható modellekből akadt túl kevés, hanem alkatrészekből is. A vadonatúj Trabira, Wartburgra, Zsigára gyakran 10-15 évet várakozó „türelmes” Ossi-polgárok a Balatonnál, netán a bolgár tengerparton randevúzva nyugati rokonaikkal, azért ki-kipróbálhatták a pazarabb modellek komfortját is.
