XV. Lajos utolsó szeretőjéről, Jeanne du Barryról készített nagy költségvetésű, vonzó kiállítású filmet a mai francia mozi sztárja, a rendezőként és színésznőként is ismert Maïwenn. Az alulról jött és nagyon magasra jutott hősnőből könnyű feminista ikont faragni, de mitől válik aktuálissá ez a 18. századi történet? Mi közünk van ma Madame du Barryhoz, és hogy sikerült Johnny Depp visszatérése Lajos királyként? Kritika a Jeanne du Barry – A szeretőről.
Madame du Barry XV. Lajos utolsó szeretője volt. Gyűlölt céltábla a francia udvar egyik fele számára, és igazi példakép a másik felének. Legalulról küzdötte fel magát Versailles-ba: anyja varrónő volt, apja valószínűleg egy szerzetes. A családoknál, ahol anyja dolgozott, a gyerek Jeanne-t is tanítgatták, ennek köszönhette műveltségét, amellyel kitűnt a hasonlóan alacsony sorból származó lányok közül. Kamaszként zárdában nevelkedett, mielőtt anyja újra maga mellé vette volna. Felnőttkorában azonban Jeanne Bécunek egyenes útja vezetett a nyilvánosházba, ahol befolyásos férfiak is látogatták. Az egyikük, Richelieu marsall, annyira megkedvelte, hogy bemutatta Lajos királynak.
Itt ér véget Jeanne Bécu története, és kezdődik el Madame du Barryé. Az idei cannes-i fesztiválon bemutatott, most a magyar mozikban is látható Jeanne du Barry – A szerető színvonalasan elkészített, gyönyörű kastélybelsőket és elragadó jelmezeket mutogató film. Maïwenn modern nőként kezeli Jeanne-t, akiről akkor is el lehet mondani, hogy önerőből küzdötte fel magát a csúcsra, ha a sorsa egyengetésében kulcsszerepet vállaló férfiak nélkül nyilvánvalóan nem lett volna esélye a király közelébe kerülni. Jeanne illedelmes volt, amikor arra volt szükség, vagy éppen igyekvő, merész, ragaszkodó, buja. Megannyi arcát tudta mutatni az udvarban, Maïwenn olvasatában viszont mindeközben önazonos maradt. Nyitott, életigenlő személyiség, akinek a hősnői pozíciója és a felé irányuló rendezői és nézői rokonszenv egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg.
A 24.hu kritikája kétségtelenül ül, de Maïwenn filmjével nemcsak az a baj, hogy elfogult, hanem inkább az, hogy felszínes. A film első 30 perce például merő unalom, alig tudunk meg valamit a jövendő szeretőről, inkább csak egy szinapszist látunk, gyönyörű díszletekkel. És később is csak azét feledkezünk bele a filmbe, mert Depp és Maïwenn elviszi a showt, vagyis a játékukkal több-kevésbé eltakarják, hogy ez a film meglepően semmitmondó és üres. Még a párbeszédek is gyengécskék, azok sem viszik előbbre a történetet és XV. Lajos lányai sem többek karikatúránál, ennél biztosan ármányosabb, rafináltabb volt a francia királyi udvar. Történelmi ismereteink sem gyarapodtak, de hát Maïwennt ez nem is izgatta.
