Tenerife, Gran Canaria, Fuerteventura, La Palma, La Gomera, Lanzarote, El Hierro alkotják a Spanyol Királyság legdélibb régiójának szigeteit. A politikailag az Európai Unióhoz tartozó tartományok földrajzilag Afrikához állnak közelebb – selymes, homokos strandjai is a fekete kontinensről kapják az utánpótlást. A Marokkótól „kőhajításnyira” fekvő, atlanti-óceáni „Kutyák szigete” így januárban is 20 fok feletti klímával, vízhőmérséklettel kényezteti a turistákat. Ja, és remek ízekkel – az arab konyha ínyencségei, fűszerei keverednek a spanyol szakácsok receptjeivel.
A hegyes-dombos, részben vulkánikus tájon legutóbb pár éve, januárban jártam. Akkor Gran Canarián 36 fokot mutatott a hotel hőmérője: a szállodai medence és a tenger is lubickolásra csábított. Karácsony, szilveszter környékén, főleg Németországból, a szomszédos Lengyel Köztársaságból, Hollandiából, Nagy-Britanniából, meg a spanyol szárazföldről érkeznek az üdülővendégek. A 7500 km²-es szigetcsoport nem csupán a strandolóknak garantál kellemes kikapcsolódást, hanem a túrázóknak is. A kisebb-nagyobb városok múzeumai, templomai, utcái, terei az elmúlt évszázadok történelméről, kultúrájáról árulkodnak. Közép-Európából (én Berlinből) mintegy 5 órányi repüléssel érhető el Islas Canarias – ne hagyják ki! A vakációzók a spanyolon kívül, főleg angolul és németül kommunikálhatnak. Ám rengeteg külföldi is dolgozik az idegenforgalomban, így találkoztam már magyar pincérrel, román szobalánnyal és szlovák, lengyel recepcióssal is!
