Galway a nyugati ír partoknál egy tündéri kisváros, ahol számos fesztivált rendeznek és mindenekelőtt ez az osztriga fővárosa. Minden kocsmában kínálnak e fenséges csemegéből 2-3 eurós áron. A legfinomabbat a piacon ettük, de Mr. Oyster, aki messze földön híres, csak szombaton állítja fel a standját és állítólag maga emeli ki a tengerből az osztrigát, nem is ad hozzá mást, csak egy citromszeletet. Érzed a sót, a tengert, de az utóíz mindent visz. Kóstoltunk később grillezettet, mindenféle fűszerrel vadítottat, de a naturális messze a legjobb.
Galwayben ettük az egyik legfinomabb Fish and Chipset (MCDonaugh’s Seafood), hatféle halból lehett válogatni, s a füstölt volt a legjobb. A főutcán egyébként állandóan hömpölyög a tömeg, korzóznak a turisták és gyakran megállnak egy-egy háznál. A King’s Head sem véletlenül lett elnevezve I. Károly királyról, itt lakott sokáig a Cromwell által kinevezett katonai kormányzó.Stubbers ráadásul elfoglalta a polgármester házát. S ezért nevezték el utólag a helyiek Károly fejének a kocsmát, mert a kormányzó állítólag maga is részt vett a király kivégzésében.Más történet ugyanabból a korból. a Lynch ház. John Lynch polgármester volt, s a fia féltékenységből megölt egy spanyolt. Senki sem akarta kivégezni, hát megtette maga az apa. S ha hinni lehet a helybelieknek, innen ered a lincselés kifejezés. Más források szerint Lynch egy ír származású dél-karolinai törvénybíró volt, akinek feltétel nélküli hatalmat adtak a hatóságok.Az ír szál tehát megvan. Akárhogy is, azt már nem vitatják a történetírók, hogy a Kennedyek Írországból származnak. John F.Kennedynek pedig egy parkkal állítottak emléket, 1963 június 29-én díszpolgárrá avatta a város, s a főtéren beszédet is mondott, ahol megemlékezett a család ír gyökereiről. A katolikus Fitzegerald család több tagja egyébként 1835 és 1846 között vándorolt ki Bruff településről.
Több helybeli ajánlotta a Hooked nevezetű vendéglőt, ahol jól főzik-sütik a halat, s valóban nem volt könnyű bejutni, de az élmény nem volt kifogástalan. Horogra akadtunk, és jót is ettünk, bár a fiam kagylójának mártásába túl sok volt a tejszín, valamint a pincérnek kétszer kellett szólni, hogy hozzon még kenyeret és a végén még ő volt felháborodva. Na, mindegy, nagyobb bajnak tünt, hogy szegényes volt a borválaszték. Emlegettük a magyar borokat, hogy azért ajánlhatnánk több magyar fehér bort, s még azon az estén meglepetésünkre találkoztunk az egyik pubban, a Guinnes Time-ban Takler több borával. Persze azok vörösek voltak.A Guinnes mellett, amely végigkisért az ír úton, Galwayben megkóstoltuk a helybeli különlegességet, Galway Girl-t, s az is finom volt. A cider viszont nem ízlett, nem volt elég markáns. Két évvel ezelőtt Corkban és Kilkennyben jártunk, s úgy tűnik az ír vidékben nem lehet csalódni, Galway is hasonlóan izgalmasnak találtatott, csak a szemerkélő esőből kértünk volna kevesebbet.
2026. július 20. (hétfő)
