A nukleáris láncreakció atyja a 19. század végén a vízöntő jegyében született Budapesten. Szilárd Leót már fiatalon magával ragadta az atomfizika témaköre. Azt talán kevesebben tudják, hogy röviddel halála előtt egy sci-fit is publikált a sokoldalú tudós. A Rowohlt Kiadó után a 80-as évek hajnalán a szintén nyugatnémet Suhrkamp is piacra dobta Szilárd, A delfinek hangjai című karcsú elbeszélés gyűjteményét. Érdekes sztorik a múltból a jövő felé pillantva.
A Die Stimme der Delphine szerzőjét sokan még Albert Einsteinnél is zseniálisabb és eredetibb nemzetközi szakembernek tartják. Erről legjobb barátja, a Nobel-díjas Wigner Jenő is meg volt győződve. Ő, Szilárdhoz hasonlóan a magyar fővárosban és Berlinben folytatta tanulmányait. Az újdonságnak számító atomfizika témaköre, mindkét – később világhírűvé vált – ifjút lenyűgözte. Szilárd Leót a termodinamika és a modern informatika is komolyan foglalkoztatta a húszas években.
Hiába volt Németország a 20. század első harmadában a tudomány és a kultúra fellegvára, a barna pestis terjedése, Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülése tömegesen űzte el az értelmiséget Európa szívéből. Szilárdot Nagy-Britanniába sodorta a sors. A magyar kutató 36 esztendősen Angliában fedezte fel a nukleáris láncreakció lehetőségét, s szabadalmaztatta is azt. A második világháború idején már az Egyesült Államokban találjuk a fáradhatatlan kutatót. Ott több tehetséges honfitársával (a már említetett) Wigner Jenővel, Neumann Jánossal és Teller Edével közösen vett részt a Manhattan-terv (Manhattan Project) megvalósításában, melyet Franklin D. Roosvelt, az USA elnöke hívott életre 1942-ben. Az új-mexikói tudományos vállalkozás eredménye az autombomba lett. 1945 augusztusában két japán várost és több nemzedéket pusztított el az amerikaiak „csodafegyvere”, melynek titkát már a nácik is igyekeztek megfejteni… A tömegirtó technika alkalmazása ellen később – sikertelenül – küzdött Szilárd és munkatársi csapata. Talán ezzel is függ össze, hogy a második világégés után a magyar tudós hátat fordított az atomfizikának. A biológiai, biofizikai kérdések ekkor már jobban izgatták, meg a sci-fi írás!
A magyar fizikus pályája végső szakaszában az öregedés mechanizmusával és az emlékezés funkciójával foglalkozott behatóan. Szilárd saját rákbetegségét sugárdózissal kezelte – sikeresen. Gyógyulását követően a nukleáris arzenál leszerelésének hangadójaként járta be fotója a világsajtót. A szívroham váratlanul ragadta el 1964 májusában a nemzetközi elismerésekkel elhalmozott, magyar gyökerű tudóst. A 66 évesen elhunyt Szilárd Leó gigantikus munkásságának tiszteletére a Holdon egy krátert neveztek el róla. Minden szempontból magasra jutott!
