A tavasz hagyományosan a városnéző turizmus főszezonja. Prága és Berlin között autózva, buszozva, vonatozva feltétlenül érdemes megállni egy-két napra Szászország fővárosában. Az Elba Firenzéjének becézett település seregnyi meglepetést tartogat! Szinte sehol egy Trabant, avagy Wartburg – jó harminc esztendeje állt le a tömegtermelés. Ám – pár éve – rengeteg oroszul, kínaiul beszélő vendég volt a hajdani NDK egyik legszebb cityjében. Angol szót alig hallottam Drezda macskakövezett, fátlan, autómentes történelmi belvárosában, ahová 2024-ben is visszavágyom!
Ott barangolva arra gondoltam, hogy az Ukrajnát lerohanó, Vlagyimir Putyin egykori KGB-s tiszthez hasonlóan sokan érezhetnek nosztalgiát a Német Demokratikus Köztársaság tájain ideiglenesen állomásoztatott szovjet katonák és rokonaik közül! Talán a (közel)múlt emlékeit fürkészik: az 1945 februárjában brit-amerikai bombák által elpusztított hajdani barokk kulturális központ a második világháború után majd’ félévszázadig a Vörös Hadsereg (egyik) szállásadója volt.
Ma, ha látni is egyenruhásokat az Elba meglepően zöld partján, a hidak és helyreállított paloták, múzeumok környékén, azok jobbára rendőrök, turisztikai szolgáltatásaikat ajánló (buszos, hajós) idegenvezetők. Netán a világhírű Semper Operaház magyar művészeket is foglalkoztató, előadásaira csábító, kosztümös reklámemberek. Jómagam három klassz kiállítást néztem meg, fotóztam végig (sokadik) rapid drezdai vakációm során. Feltétlenül ajánlom a kicsik és nagyok figyelmébe a Közlekedési Múzeum állandó és időszaki tárlatát! Az álomszép parkjával sétára csábító, három évszázados Zwingert sem véletlenül tartják Közép-Európa egyik legszebb barokk épületegyüttesének. Én a porcelán kiállítást élveztem a legjobban, de a Matematikai-Fizikai Szalon mérőeszközei, automatái, réges-régi órái is lenyűgöztek.
