Berlin: könny és remény

Nyolcvanöt esztendeje tört ki a második világháború. Németország hetvenöt éve kettészakadt: az újraegyesítésre 1990-ig kellett várni. S minden azzal kezdődött, hogy a náci seregek 1939. szeptember 1-én rátámadtak keleti szomszédjukra. A 2024 májusában a Spreenél barangoló turista csak nehezen tudja elképzelni azt a látványt, mely ’45 tavaszán fogadta az embereket. A hajdan lüktető életű, egykoron toleráns és csillogó világváros romokban hevert. Veszély és rengeteg munka várta azokat a külföldi katonákat és német menekülteket, akik már a béke első heteiben megérkeztek Berlinbe. Nem csupán a hosszú szovjet ostrom nyomai hevertek szerteszét, hanem sokak győzelmi reménye is. 1939 óta még „csak” hat év telt el, de micsoda féltucat esztendő volt ez a német történelem fekete lapjain! A „diadalmas” országgyarapodás a lengyelek lerohanása után is megfékezhetetlennek tűnt. Midőn a náci seregek szeptember 1-én rátámadtak szomszédjukra, Berlinben első ízben bömböltek fel a „Fliegeralarm”-ot, a „Repülőriadó-t” jelző szirénák.
A Harmadik Birodalomban is fordultak elő bakik: három hazai gépet néztek ellenséges – természetesen lengyel! – bombázónak az „Alarm”-felelősök. 1940-től már joggal riadóztatták a berlinieket. Igaz, nem nagyon volt hová menekülniük a családoknak, mert a Goebbels-i propaganda által beígért „Luftschutz”-program keretében a tervezett 2 ezer óvóhelynek csak 15 százaléka készült el ’39 őszéig. Maradt a németeknek a pincék kétes értékű oltalma, míg horogkeresztes dicsekvésre néhány tágas bunker is épült Berlinben. Így az egy évszázados állatkertnél (és azonos nevű vasútállomásnál) a Zoo-nál, s a szintén nemzetközi pályaudvarként elhíresült Anhalter Bahnhof-nál, melynek romos mementója 2024-ben is szívet facsaró. Volt még méretes bunker a Kleistparknál, Humboldthainban és Friedrichshainban is, de mindent összevetve is csak 65 ezer fősre teszik a történészek a háború eleji – viszonylag biztonságos – óvóhelyek kapacítását. Adolf Hitler ’45 tavaszán a Führer bunkerben menekült nejével a halálba. Aztán májusban beköszöntött a béke Európában – a vér és a könny korszaka után, az újjáépítés és a remény időszaka kecsegtette a túlélőket.