Pályája kezdetén Nemes Jeles László – a Kossuth-díjas filmrendező, Jeles András fiaként – szerette volna elkerülni, hogy csak a neve miatt jusson munkákhoz, ezért Nemes Lászlóként jelentkezett rendezőasszisztensnek Tarr Bélához.
A londoni férfi korzikai forgatásán azonban nem várt bonyodalmakkal kellett szembesülniük: Nemes Jeles szerint a helyi stáb korrupt „filmmaffiózókból” állt, akik nem voltak túl rugalmasak. Amikor asszisztensként a rendezői igényeket próbálták érvényesíteni, és a forgatás kedvéért kezdeményezték egy terület kiürítését, összetűzésbe kerültek a helyi csapattal: „Megfenyegettek, hogy megölnek minket, asszisztenseket. Azt mondták, hogy látjátok azt a tengert? Ott fogtok reggel úszkálni a felszínen… mármint lebegni” – idézte fel Nemes Jeles.
A londoni férfi elkészülését további balszerencsés körülmények is nehezítették: a film forgatása évekig húzódott, a francia producer pedig öngyilkos lett. Nemes Jeles ezen körülmények hatására többedmagával arra az elhatározásra jutott, hogy otthagyják a forgatást, amiért Tarr úgy érezte, hogy cserben hagyták őt, és megsértődött rájuk.
Azóta már többször is találkoztak, beszéltek egymással, Tarr gratulált is neki a sikereihez, de úgy látja, nem egyszerű az ilyen fajta mester és tanítványa kapcsolat: „A Bélát mindig is tiszteltem és nagyra tartottam. És amikor ez a nézeteltérésünk volt, akkor is azt gondoltam, hogy ő egy mester. Abszolút filmes mester.”
