Bruce Springsteen nem először lépett fel a német kisvárosban, s talán nem is utoljára. A Schalke stadionjában 66 ezer rajongó tombolt majd 3 órán keresztül, s a 75 éves zenész nehezen tudott lelépni a színpadról. Ha ilyen jó formában lesz talán jövőre is eljön egy újabb turnéra Európába, amit eddig sem zárt ki, bár a Lost albums épp azon a napon jelent meg, amelyen egyébként eddig többségében kiadatlan 82 dal hallható.
Springsteen és az E Street Band tagjai a legjobb ötcsillagos düsseldorfi Breidenbacher Hofban laktak. Délután kettőkor a rendőrség lezárta a hotel előtti utcácskát és több száznyi rajongó várta, hogy megjelenjenek a zenészek. Előbb az együttes tagjai ültek be a mikrobuszokba, majd öt perc múlva mosolyogva, ruganyosan megjelent a Boss is.Jókedve volt, odasétált a kordon mögötti rajongókhoz, pacsizott, egy-két autogramot is kiosztott, majd a rendőrmotorosokkal elindultak a Veltins Stadionba, amely fél órányi autóútra van Düsseldorftól.Mi, a fiammal ráértünk, hiszen a koncert csak fél nyolckor kezdődött, így a Rajna partján megihattunk egy pohár Rajnai Rizlinget és elszívhattunk egy szivart.Vonattal is fél óra Gelsenkirchen, s majdnem ugyannyi idő, míg a 302-es villamossal kijutottunk a stadionba.Egyébként a Hauptbanhof mellett felállítottak egy rajongói zónát, ahol mindenféle emléktárgyat árultak, s természetesen Veltins sört mértek.És az sem véletlen, hogy a stadion is a sörgyár nevét viseli, hiszen több kilométeres csövön át, közvetlenül a gyárból érkezik oda a sör.
Tekintélyes a Schalke arénája, fedett a színpad és a nézőtér is, de esőnek június 27-én nyoma sem volt.Springsteen pontosan fél nyolckor kezdett, s a küzdőtéren már előtte percekkel hangolt a közönség és végigénekelték, tapsolták a koncertet. A hangulat felemelő volt, a zenészek, s a három vokalista is ugyanolyan nagy kedvvel játszott, énekelt, mint a Boss. Láttam a zenekart Houstonban, a Toyota arénában, majd Dublinban, a Croke Parkban, de ilyen jó közönség egyik helyen sem volt.
A műsor koncertről koncertre változik, ezúttal három dalt is játszottak a kedvenc lemezemről (Letter to You). Sajnos az I’ll See You in my Dreams kimaradt, nem az volt a zárószám, hanem egy Bob Dylan dal. Viszont a House of a Thousand Guitar mindent vitt.A lemezen is szépen szól, de élőben óriási élmény volt. Koncerten viszont először hallottam a Born in the USA-t, s az kicsit lassúbb, vontatottabb volt, mint a stúdiófelvételen. Egyébként a Schalke stadion hangosítása kifogástalan volt. Egyetlen közjáték zavarhatta volna meg a koncertet, amikor egy méteres darab leszakadt az egyik projektor oszlopáról. Mi csak annyit láttunk, hogy 6-8 biztonsági őr rohan a küzdőtér közepére, majd öt perc múlva elvitték a sebesülteket.A zenészek nem is láthatták, hogy mi történik, akkor még mi is azt hittük, hogy rosszul lett egy-két néző.Utóbb a koncert a baleset, a három sérült miatt került be a világsajtóba.
