A harmadik évezredben hódító {2-3 tonnás} SUV-k divatja egyfajta visszatérés a múlt század Észak-Amerikájának túldimenzionált limuzinjaihoz. A Volgák, Zsigulik Kádár-medencéjében naná, hogy rácsodálkoztunk a kaliforniai és New York-i utcákon suhanó álomautókra – a tévéképernyőjén. Pesten persze anno könnyű volt parkolni egy Trabanttal, avagy a gazdagabbak Volkswagen Bogarával. Ezen nyugatnémet – export – típus kivételt jelentett az USA útjain és szerte a világban! A nemzetközi olajkrízis pozitív hozadéka volt a 70-es évek első felében, hogy a gépkocsigyárak tervezői újabb kisebb és takarékosabb járgányokkal rukkoltak elő. A lányok, asszonyok hamar megszerették ezeket a bájos autókat!
Az 50-es évek végén debütált Mini széria után anno jelent meg az utakon a Ford vadonatúj típusa, az első generációs Fiesta. Persze konkurensnek, a Toyota Yaris és mások mellett ott van a leporolt Opel Corsa és a VW Polo! Ki emlékszik már arra, hogy a KGST tagországokban a Trabant, a Zaporozsec és a Kispolski kényeztette a lomha száguldás szerelmeseit. Két ajtó, négykerék. Bocsika, az anyós már nem fér el, maximum a tetőcsomagtartón fuvarozhatjuk a Balcsira! S akkor Budapesttől Szófiáig arról adott hírt a szocialista szaksajtó, hogy 1975 végén a fiatal madridi uralkodó, János Károly király Ford gyárat avatott. Hm. Hát létezik spanyol autóipar is, nem csak nátha?
