Sztálin és Rákosi elvtárs – ha még élnének – dísztáviratban gratulálnának kelet-ázsiai barátjuknak. Amint arról a hazai sajtó is beszámolt, februárban Kim Dzsongun maradt az Észak-Koreai Munkáspárt főtitkára. Ám változások is vannak az örökifjú, dundi diktátor birodalmában! Ugyanis a Központi Bizottságból néhány {idős} pártvezető kikerült a kommunisták kilencedik alkalommal megrendezett kongresszusán. Ha szerencséjük van, nem likvidálják őket, mint a közelmúltban a Vezér féltestvérét és bácsikáját! {Aki most április 12. közeledtével egy másik – budapesti – teltkarcsú fickóra asszociál, az téved! Ázsiába Donald T. ment el pacsizni anno, hozzánk meg csupán a sameszát küldte el e héten…}
A 27 milliós Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból {Csoszon Mindzsudzsui Inmin Konghvaguk} az exportált termékek 80 százaléka megy a szomszédos Kínába. S onnan hagyományosan energiahordozókat, ipari termékeket és élelmiszert kapnak. Noha nem annyira, mint a szovjet időkben, de az Ukrajnával négy éve háborúzó Oroszországból is importálnak árúkat a koreaiak. Arról nincsenek hiteles információk, hogy a moszkvai rezsim oldalán hány egyenruhás „vendégmunkás” vesztette életét a kelet-európai frontokon. De nyugati elemzők több ezerre becsülik – 2022 óta – a halálos és/vagy sebesült külföldi katonák számát. Irány Csád?