Magyar Péter eskütétele után elmondott beszédében kiemelte: hittel, akaraterővel, hazaszeretettel fog dolgozni azért, hogy megfeleljen az olyan elődök figyelmeztető példájának, mint Batthyány Lajos, Nagy Imre vagy Antall József. „Tisztesség, bátorság, bölcsesség: miniszterelnökként kellő alázattal ebben fogok példát venni, és tanulni tőlük” – fogalmazott. Hozzátette: „érzem és értem a felelősségem. Magyarország miniszterelnökének lenni hatalmas politikai és emberi felelősséggel jár, de annak történelmi terhével is, hogy elődei áldozata, amit a hazáért hoztak, ne legyen hiábavaló.”
Kitért rá: látta, „hogyan lehet a miniszterelnöki pozíciót a nemzet szolgálata helyett a hatalom szolgálatába állítani”, hogyan válhat a politikus saját rendszerének a foglyává, és hogyan képes egy politikai közösség elveszíteni a kapcsolatát azokkal az emberekkel, akiktől a felhatalmazását kapta.
Antall József szavai jelölik ki számukra a szolgálat erkölcsi mércéjét és kötelességét: „én szolgálok addig, amíg a szolgálatom hasznos, teszem ezt a legjobb tudásom szerint, ameddig tudom, és a magyar nemzet igényli. Nem azért állok most itt, mert különb vagyok bárkinél az országban”, hanem mert magyarok milliói úgy döntöttek, hogy változást akarnak. Ez a bizalom, amelyet kaptak, egyszerre megtiszteltetés és súlyos erkölcsi kötelesség.”
Magyar Péter azt mondta: a harmadik magyar köztársaság történetében példátlan az az erő, amivel a magyar emberek a változás oldalára álltak április 12-én. Példátlan volt az országgyűlési választáson résztvevők száma, ahogyan a hárommillió-háromszáznyolcvanötezer rendszerváltó szavazat is az volt – mondta, majd arra kért mindenkit, hogy „hallják és értsék meg ezt az akaratot. A magyar emberek arra adtak felhatalmazást, hogy lezárjuk az évtizedek sodródását Az emberek arra adtak felhatalmazást, hogy új fejezetet nyissanak Magyarország történetében, hogy ne csak kormányt, hanem rendszert is váltsanak, „hogy kezdjük újra”. Igazságtételre, megbékélésre és újrakezdésre van szükség, és ha ezek bármelyike hiányzik, „a nekünk felhatalmazást adó magyar embereknek újra csalódniuk kell majd”.
Magyar Péter szimbolikusnak nevezte, hogy „az Orbán-Gyurcsány korszak” két névadó miniszterelnöke nem ül a padsorokban, hogy nyíltan és tisztán beszéljenek a ránk hagyott örökségükről.Ők megbuktak „politikailag, emberileg, erkölcsileg”, megbukott az a politikai működés, „amely folyamatosan egymásból élt, míg a hazát kifosztotta, egymás ellen mozgósított, miközben felélte Magyarország gazdasági, erkölcsi és társadalmi tartalékait”.