Kovács Zoltán írta az ÉS-ben a választás előtt két nappal, már megsejtve, hogy Orbán veszíteni fog. „Az ország most olyan, mint egy vetetlen ágy. Amerre ellátni, csak a hazugság, meg a szégyen.Meghamisított jegyzőkönyvek, kormányfői hűségeskük Putyinnak, miniszteri magyarázkodás Lavrovnak és szövetségesek elárulása…”
És mi van most, ha körbenézünk a tájon? Még mindig az örömünnep hangjait hallani, s miközben már törvénykezik a győztes, leváltják az érdemteleket, akik kiszolgálták a NER-t, a Gulyás Gergely vezette frakció a jogállamról papol.Én nagyon szégyellném magam a helyükben, amikor azt mondanám, hogy kormányozni kéne és nem szónokolni. Magyar Péter persze osztja őket szépen a parlamentben, de közben azért történnek a dolgok. A rendőrség, ügyészség megtáltosodott, de az ő dolguk nyomozni és nem a kormányé.A háborús plakátok eltűntek az utcáról és remélem velük együtt azok is örökre, akik kitalálták az Ukrajnával és Brüsszellel szembeni hazugságokat.Ezt persze nem lehet rendeleti úton elintézni, a többség bölcsességére van bízva, hogy nem telik el majd megint 16 év, mire felébrednek.
A legjobb védekezés a feltámadás, s a szabadságnak nincs alternatívája, írta volt Visky András valamelyik könyvében, s aligha tudnék vele vitatkozni.Ám többeknek sok volt ez a 16 év, a sorsukat, karrierjüket, magánéletüket döntötte romba a NER, a vezénylő tábornok és kiskirályai.Orbán persze ma is végetlenül cinikus. Volt képe megkérdezni, hogy vajon mibe kerül az uniós pénzek hazahozatala.Nos, csak annyiba, hogy visszakaptuk a demokráciát.Az ezer milliárdokat, amit egymás közt elosztottak, nem biztos, hogy viszontlátjuk, vagy csak töredékét. Ennyibe került nekünk az Orbán rendszer. A magyar történelem egyik legsötétebb korszaka.