Kíváncsiak voltunk, amikor Belfastból Dublinba tartottunk, hogy az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság közötti határon van-e bármilyen ellenőrzés. Nos, a menetrendszerű buszt leállították és mindenkinek megnézték az iratait.Végül is átléptünk az Európai Unió területére.Dublint egyébként elfoglalták a sirályok.Ez az elmés megállapítás nem túlzás, hiszen ahogy sétáltunk az ír város utcáin, mindenütt a sirályok sivítását hallottuk, s a vendéglők asztalai között is nyugodtan sétáltak egy-egy falatra vadászva. Az meg este félelmetes látvány volt, amikor az egyik utcára dobott nylonzsákot szétcincálták és tucatnyian hordták és tépték szét az ehető szemetet.
Dublinban jártam már két éve, s mit sem változott azóta, turisták korzóznak az utcákon, ülnek vendéglőkben és a kocsmákban. Akkor megnéztük a Guinnes múzeumot, amely az egyik legjobb a maga műfajában, vagyis az újkori látogatóközpontok között. A forrástól vagyis a víztől végigvezették a barna ír sör kedvelőit a hordókig, s a tetőteraszon mindenki kapott egy korsóval és azzal a kézben láthatta egész Dublint.A netflixen egyébként látható a család történetéről készült sorozat, amely többé-kevésbé megfelel a tényeknek. Hajdan hajókkal szállították a hordókat, s visszafelé krumplit hoztak.No, ennyit a Guinnesről, s többet a Jameson whiskyről, amely a Bow Streeten ugyancsak nyitott egy nagy kocsmát egy kis múzeummal.Számtalan lehetőség közül választhattunk, a belépő 15 euró, de kóstolásokkal 26, 40 és 60 eurós jegyet is lehet venni. A 120 eurós nemcsak kóstolásról szól, egy palack Jameson Black Barrelt is hazavihet a whisky rajongó turista. A normál jeggyel 45 perces tájékoztató jár, s vezetőnk rendkívül színesen, humorosan adta elő a gyár történetét, miután körbekérdezte a húsz látogatót, akik között volt amerikai, ausztrál, német, svéd és persze három magyar is.John Jameson egyébként 1780-ban nyitotta meg a gyárát 30 emberrel a Bow Streeten, amely akkor a város szélén állt. A család egyébként skót volt, s ezt nem is hallgatják el az írek, a hölgy is poénra vette, de hát mit tehetnének, a skótok találták ki ezt a nemes italt.Én nem vagyok szakértő, de itt is azt hallottam, hogy a Bourbon és Sherry hordókban készül a whiskey, speciel ők Kentuckyból illetve Jerezből hozzák.
Dublin egyik leghíresebb helye, a Leo Burdock ház. Az alapító Bella és Patrick Burdock 1913-ban kezdte el hajnalban lovas kocsival hozni a friss halat és a legfinomabb krumplit. És a fél Dublin az ő Fish and Chipsét ette. Ma már sokan kínálják, de a Burdocknak nincs párja. És ezt nemcsak 40 világsztár bizonyítja, akiknek a fényképe és bejegyzése látható a falakon, hanem magam is. Többek között Bruce Springsteen, Sandra Bullock, Tom Cruise, Liam Neeson, Helen Mirren, B.B. King és Rod Stewart is evett Burdockék halából. Springsteen kedvence a lepényhal, most én is abból kértem, és tényleg isteni volt. Ám legalább ekkora csoda, hogy a sült krumpli, mintha sosem látott volna olajat és az íze fenséges.
A Temple Bar, a bulinegyed zászlóshajója kihagyhatatlan. Reggel, délben és este csapolják a sört és szól a zene élőben. Itt mérik a legdrágább sört, 10.79 egy korsó, s örülsz, ha jut egy talpalatnyi hely, urambocsá’ egy asztal. Sokan úgy tudják, hogy Bono a tulajdonosa a bárnak, de ennek csak a fele igaz. Bono és zenésztársa, The Edge, a negyed szélén található Clarence Hotel tulajdonosai, amit még 1992-ben vásároltak meg és azóta is ők üzemeltetik. Egyébként Dublinban könnyű tájékozódni, ahogy Budapesten a Duna, itt a Liffey választja ketté a várost, s mindkét oldalán végigsétálhatunk.Egyelőre a kocsik és a buszok is közlekedhetnek, de előbb-utóbb megjön az ír Karácsony, és a gyalogosok foglalják majd el, így többek között a kocsmák is jól járnak, mert teraszokat nyithatnak.
James Joyce-nak Dublinban hatalmas a kultusza, látogató központja, kávéháza is van, s van egy útvonal, amely könnyedén végigjárható. Egyébként az írók külön múzeumot kaptak, s érdemes a Trinity College híres könyvtárát is megnézni, ahol minden brit földön megjelent könyvből őriznek egy példányt.A kastély átmenetileg zárva van, hajdan az angol alkirály lakta.A dublini útikönyvből ugyan kimaradt, de én nagyon ajánlanám a Migráns múzeumot (EPIC The Irish Emigration Museum) amely az ír kivándorlók történetét mutatja be. Ez is a Liffey partján, a dokknegyedben található és 10 millió ember sorsáról szól, akiknek többsége a nagy krumplivész idején hajózott el Amerikába.
