Schmidt Mária írásában bírálta Péterfy Gergely magyar nyelvről, valamint a személyéről alkotott véleményét, és vitatta, hogy a nyelvi elszigeteltség hátrányt jelentene. A történész szerint a magyar nyelv fontos szerepet játszott a nemzeti identitás megőrzésében, és kulturális értéket képvisel.„Péterfy Gergely annak ellenére, hogy hosszabb ideje a festői Olaszországban él, unalmában be-beszólogat az itthoni közéleti szereplőknek. Beszédhelyzetét vélt kiválasztottságtudatára építi, amit állítólagos kulturális presztízse alapoz meg. Szerintem ez nem elég indok arra, hogy időről időre »elböffentse« magát. Nem szoktam ilyen alpári lenni, de miután Péterfy velem kapcsolatban szalonképessé tette a fenti ige használatát, én sem fogom vissza magam” – reagált Schmidt Mária Egy progresszív böffentés című írásában Péterfy Gergely cikkére.
Az író úgy fogalmazott, hogy „Schmidt Mária, stílszerűen az utolsó Mandinerben, mintegy a Mandiner utolsó böffenésében megjelent interjúja nagyon pontosan megmutatja azt az aljas politikai számítást, amellyel Magyarország legfájdalmasabb gyengéjére és hendikepjére, nyelvi elszigeteltségére építettek”.Schmidt Mária az írásában élesen bírálta Péterfy Gergely azon állítását, amely szerint a magyar nyelv Magyarország egyik legnagyobb hátránya, illetve „civilizációs mozgáskorlátozottság”. A történész szerint éppen ellenkezőleg: a nyelvi elszigeteltség évszázadokon keresztül hozzájárult a magyar nemzeti identitás megőrzéséhez, és szerinte „védőpajzsot képezett” a különböző gyarmatosítási és modernizációs kísérletekkel szemben. Illetve hangsúlyozza, hogy az új és modern eszmék nem feltétlenül jelentenek követendő példát. Ennek alátámasztására történelmi példákat hoz, és úgy véli, hogy a magyar identitás és a magyar nyelv segítségével a társadalom ellenállhat a szerinte káros ideológiáknak. Ady Endre, Babits Mihály és Németh László munkásságát is felidézi, mint akik szerinte a nemzeti szempontok fontosságát képviselték.
Schmidt Mária a nyugati társadalmak egyes gyakorlatait is bírálja, többek között az abortuszra, az eutanáziára és a nemi szerepekre vonatkozó példákon keresztül. Azt állítja, hogy a magyar nyelv és a magyar kulturális háttér bizonyos esetekben segíthet abban, hogy a magyarok „ne üljenek fel a fejlettek hülyeségvonatára”.
