Hetvenöt esztendeje új korszak köszöntött be a gépkocsik piacán – hazánktól délnyugatra. 1951-ben a négyajtós Renault Frégate limuzin bemutatkozása dobogtatta meg a franciák szívét. Az 56 és 80 lovas verzióban debütált – oldalról régi Wartburgos világú – szép modell 200 ezer példányban talált gazdára. ’56-tól a bájos Renault Dauphine és annak vadított változatai csábították a szalonokba az embereket. S hogyan ajánlotta anno az Autó-Motor című szaklap reklámja a magyar publikumnak a gömbölyded járgányt? „A világon a legelső a gazdaságosság terén: Dauphine – 4 ülőhely, 4 ajtó, 30 LE, 115 km/ó tempó, 850 cm³, három szinkronizált sebességgel, fogyasztása 100 km-ként 5,9 liter”. Hm. Megfontolandó!
Igazi áttörést 1961 {Gagarin, berlini fal…} hozott: befejeződött a 4 CV sikerszéria termelése – érkezett az utód, a legendás R 4-es modell. A kombi formavilágú kisautóból 1992-ig 8 millió példányt értékesítettek. Egyes vélemények szerint a kasszasikerben a jól eltalált öt ajtós fazonon túl némi szerepe volt a magyar származású – éppen 120 esztendeje született – Victor Vasarely-nek is. Az op-art atyja tervezte a Renault-ok emblémáját… Mely aztán ott virított a rallis-erényekkel büszkélkedő R 8-asokon, R 10-eseken – az idővel Daciává románosodott – R 12-esen éppúgy, mint az 1965-től 1979-ig gyártott lenyűgöző R 16-os, majd a fürge R 5-ös” hűtőrácsán”. A 80-as évek a krízis jegyében telt: csökkent az érdeklődés a francia kocsik iránt, nem utolsó sorban a japán járgány dömping miatt. Mentőövet az elegáns R 25-ös, és a Minivan stílussal Európában új szegmenst teremtő Espace bemutatkozása jelentett. Ismét nyereségessé az R 19-es debütálása tette a konszernt, mely akkoriban veszítette el egy terrorista merényletben franciaországi direktorát.
