Bármi is volt a Tisza kormány szándéka, amikor kiadta a levéltárban található aktákat, ne, voltak elég körültekintőek, nem mérték fel a lehetséges aknákat. Talán az sem véletlen, hogy két héttel később jelent meg az eredetileg ígért időpontnál. Elindult az ügynökvadászat. Már az első napon kimazsolázták Torgyán József aktáját, akiről kiderült, hogy hajdan nem hazudott, nem jelentett. Korniss Péter viszont maga állt ki és közölte, hogy ő jelentett. Azóta pedig egyre több ismert nevet dobnak be, van, aki megszólal és elmondja, hogy megkeresték, de sosem jelentett, mások pedig nem nyilatkoznak, mert valószínűleg nincs mit mondaniuk. Nos, ez maga a zűrzavar. Egyébként állítólag 2 és fél ezer nevet nem hoztak nyilvánosságra, mert ők ma is számítanak. És persze rengeteg irat eltűnt, megsemmisítették ’56 vagy ’88 után. Egyesek szerint Moszkvában van a legtöbb irat, de ahhoz nem lehet hozzáférni. Putyin persze belenézhet.
A rendszerváltás után bizonyos szakmáknál, így nálunk újságíróknál is átvilágították a vezetőket. Ott volt egy világos szempont. Ugyanis akiről volt 6-os karton, azt hivatalból behívták, és kikérdezték, de azt nyilvánították ügynöknek, aki jelentéseket írt. És valóban, ott kezdődött minden. Bár utóbb kiderült, hogy többen azok közül, akiket megzsaroltak, s ezért felvállalták, igazán semmi terhelőt nem jelentettek, de ez már egy másik történet.
Ma már, 37 évvel a rendszerváltás után igazán nem lehet jól elmesélni, milyen volt a puha diktatúra. Élhető volt, különösen a szomszéd szocialista országokéhoz képest, de kritikus helyzetekben a félelem működött, hiszen a rendszer szovjet-módra működött, nem volt kontroll. S miután magáról a titkosszolgálatról, a III/1-2-3-ról fogalmunk sem volt, joggal feltéteztük, hogy utánunk nyúlhatnak. Így aztán, akit megkerestek, az ügyeskedett, hogy kikerüljön ebből a körből. Nem volt azért olyan egyszerű, ahogy a 6-os kartonokban feljegyezték, miszerint ” kérte a kapcsolat megszakítását”. Azért ez nem kívánságműsor volt. Torgyánról írták utólag, hogy még az elmegyógyintézetbe is bement. Ez a kétségbeesett lépés is arra utal, hogy nem lehetett olyan egyszerűen szabadulni.
A Magyar Hangban olvastam egy cikket, miszerint egy férfit megkerestek, aláírta a papírt, aztán többé nem látták, disszidált. Őt például ki fogja megvédeni? A többség ugyanis csak a neveket olvassa el, nem ássa magát bele az aktába, ha egyáltalán találna hozzá dokumentumot. Török Gáborral ritkán szoktam egyetérteni, ezúttal viszont van igazsága. A politikai elemző azután szólalt meg, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerint informatikai hiba miatt tévesen jelent meg Lezsák Sándor neve a hálózati személyek között. „Mindig azt gondoltam, hogy ha többet tudunk a múltról, jobban fogjuk érteni: azaz legyen minden nyilvános és kutatható. A kapkodás, a félmunka, az adagolás, és különösen a hiba képes mindent megölni. Különösen a legfontosabbat: a bizalmat.”