Szeptember első felében, az öreg kontinens legtöbb államában már becsengettek az iskolákba. A nyári vakációk befejeztével a politikai élet is felforrósodott. Norvégiában a szocdemek nyerték a parlamenti választásokat, míg Európa más tájaira a jobbratolódás a jellemző! Tán ez vár Emanuel Macron köztársaságára is, miután az elnök hatalomra kerülése óta, eddig féltucat kormányfő dobta be a törülközőt. Az EU egyik kulcsfontosságú tagjára nem éppen a politikai stabilítás a jellemző ezekben a hetekben.
A hagyományos Párizs-Berlin tengely is működött már olajozottabban. Elég a közel-keleti válság kezelésére, az ukrajnai fegyverszünet megteremtésére, avagy az USA-hoz való viszonyra gondolni. Az NSZK-ban tavasszal beiktatott új kancellár nincs irigylésre méltó helyzetben. Az exportorientált német gazdaság gyengélkedik, s ez igaz a legendás autóiparra is. Amint a müncheni jármű show {IAA Mobility 2025} őszi megnyitóján Friedrich Merz leszögezte, a régi és új technológiák alkalmazása terén „nagyobb rugalmasságra van szükség”. Magyarán az atomenergia után, nem átkozza meg a benzines és dízel kocsikat, a zöldek által erőltetett elektromos- és más alternatív motorok javára!