A Svéd Királyságban bizonyára az autósok nagy ünnepe lesz jövőre a Volvo centenáriuma. A két világháború közötti kocsikból már csak kevés gurul… Észak-európai időutazás! A legelső nagyszériás kocsijuk a PV 444-es 1944-ben debütált, és 1965-ig (!) 440 ezer darabot adtak el belőle. A vevőknek átlag három évet kellett várniuk a négyhengeres, 1,4 literes álomautóra. A „púpos” Volvóként is emlegetett négykerekű kapott 1,6-os, majd 1,8-as orrmotort is. Majd az ’58-tól modernebb kaszniba öltöztetett PV 544-es a ralipályákon is bizonyította strapabíró mivoltát. Az oldtimer barátok előszeretettel vadásznak a Volvo 445-ös kombira, amelynek külön bájt ad, hogy tágas csomagtere kétszárnyú ajtóval nyílik. 1953 és 1969 között 85 ezer ilyen komfortos, praktikus modellt értékesítettek. Az Angyal krimi szériában felbukkant – Nagy-Britanniában összeszerelt Volvo 1800-as is sikeres lett. A 160 km/órás sportkupé volánját a {majdani Sir} Roger Moore tekergette – elegánsan, csajozósan!
Szintén érdemes megemlékezni a 140-es/160-as szériáról. A cég ki sem találhatott volna saját 40. évfordulójára szebb ajándékot, mint ezt a korát megelőző, szuperbiztonságos járgányt. A konstruktőrök nem spóroltak a „halálra ítélt”, szenzorokkal teletömött tesztbabákkal. Törték-zúzták fagyban-nyárban a szerencsétlen jövőbeni automobilokat! Mind a négy kerék tárcsaféket kapott, a szögletes formavilágú limuzin- és kombikaszni pedig ütközési zónát meg finom szerkezetű zárat. A biztonsági övvel, fejtámlával kínált kocsi sofőrjét karambol esetén kevésbé veszélyeztette a kormánykerék, mint a hagyományos autókban. 1975-ig jó 1,3 millió darab kelt el ebből a sorozatból. Az 1976-tól másfél évtizedig gyártott 340/360-as szériából 200 ezerrel kevesebb. Akkora már az USA piacát is meghódították ezek a modellek.