A két világháború közötti gazdasági krach küszöbén Németországban csaknem másfélszáz automobil-típust gyártottak, míg az Egyesült Államokban „csupán” félannyit. Ki figyelt akkor oda, hogy Svédországban kigördült a gyárkapun a legelső -”Jakob”- névre keresztelt Volvo?
A svéd utakat kilencvenhat évvel ezelőtt meghódító, 2000-es fordulaton 28 lóerőt produkáló, négyhengeres Jakob végsebessége mindössze 90 km/óra volt, ám az óvatos kereskedők 60-nál tempósabb suhanást nem javasoltak. A vászontetős (ÖV 4) és zárt karosszériás (PV 4) első ezer darabos sorozatból ez utóbbi volt különösen kelendő, ami főleg az észak-európai klímával magyarázható. Különleges vásárlói igényekre reagálva furgon verzióban is készítettek autókat, s ez megalapozta a későbbi kombik, buszok és kamionok népszerűségét.
Hathengeres járgánnyal 1929-ben rukkoltak elő a mérnökök. A PV 651-es embléma az elegáns jármű legfőbb paramétereire utalt: Person Vagn (személykocsi), 6 cilinderrel, ötüléses kivitelben, míg az 1-es a szériaszám volt az időközben Helsinkiben is telepet nyitó svédeknél. A 15 centivel megnyújtott tengelytávú Volvók aztán 1930-tól hétszemélyes taxiként (TR 671/672) hódították meg a nagyvárosokat. 1934-ben a skandinávok majdnem háromezer automobilt értékesítettek, ebből 775 példányt külhonban. A következő esztendő slágere az áramvonalas PV 36-os limuzin volt, melyben elöl és hátul 3-3 ember foglalhatott helyet – kényelmesen! A svéd márka további fejlődéséről következő cikkemben számolok be.
