Hosszú évek, sőt évtizedek óta lép fel Kína az elsivatagosodás ellen. 337 ezer négyzetkilométeren terül el a világ egyik legszárazabb része, a Takla-Makán homoksivatag. Igazi katlanról van szó: magas hegyek veszik körül, amelyek az év nagy részében megakadályozzák, hogy a nedves levegő elérje a sivatagot, a legtöbb növény számára zord körülményeket teremtve. Hiperszáraz környezetként emlegetik ezt a területet.
1978-ban Kínában bevezették a Három Északi Védőöv Programot, egy hatalmas ökológiai mérnöki projektet, amelynek a célja az elsivatagosodás lassítása volt. A „Nagy Zöld Fal” néven is ismert projekt célja az, hogy 2050-re több milliárd fát ültessenek a Takla-Makán és a Góbi sivatag peremén. Azóta több milliárd fát ültettek el a régióban, létrehozva egy hatalmas zöld övet a sivatag körül. 2024-re be is fejezték a Takla-Makán növényzettel való körülkerítését.
Az eredményeik a növényzet folyamatos terjeszkedését és a szén-dioxid-megkötés növekedését mutatják a sivatag peremén, amelyek időben és térben is összhangban vannak a Nagy Zöld Fal növekedésével. Összességében kiderült, hogy a sivatag peremén burjánzó növényzet több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit a sivatag kibocsát, ami azt jelenti, hogy a Takla-Makán stabil szén-dioxid elnyelővé alakulhat át. Ez pedig óriási jelentőségű, ugyanis az ilyen elnyelők kulcsszerepet játszanak a klímaváltozás lassításában.
