Rézműves Melinda tavaly január elseje óta az erzsébetvárosi Romano Kher igazgatója, de 1987 és 2009 között is ott dolgozott. Közben a nyírségi Hodászon megalapította az Európa első cigány tájházát. Azt mondja, hogy most újra építkezni kell, közösséget teremteni.
-A rendszerváltás után virágzott a roma kultúra, a mostani helyzethez képest sokkal több roma fiatal érettségizett, s járt egyetemekre. A Romano Kherben létrehoztunk egy roma képzőművészeti gyűjteményt 2500 festménnyel, alkotó táborokat szerveztünk a festőknek, koncerteket szerveztünk, könyveket adtunk ki. 2009-ben még 600 roma ösztöndíjasunk volt. Tavaly már csak 40 ösztöndíjast vettem át. Vissza kell adnunk a tanulás értékét, kiállításokat szervezünk, irodalmi esteket tartunk, újra rendezünk alkotó- és gyerektáborokat.
-Hogyan élnek ma a romák Erzsébetvárosban vagy éppen Hodászon?
-Hiányoznak a közösségek. A szegénység miatt elmagányosodnak az emberek, sok művelődési ház amúgy is bezárt vagy sokukat a megszűnés fenyegeti, miután a kultúrára már végképp nem jut pénz. A munkalehetőségek is korlátozottak. Az alacsonyan képzett munkavállalóknak két választásuk van, a közmunka és a 3 műszakos gyár, már ahol épült egyáltalán. A közmunkából nem lehet megélni, a 3 műszakot pedig meg 4-5 évig lehet bírni. És ritkán van olyan szerencséjük az embereknek, hogy 20 kilométeren belül találnak gyárat. A gyerekek oktatási helyzete is romlott, miután 16 éves kor után már nem kell iskolába járni. Budapesten persze könnyebb a helyzet, itt viszont több iskola elcigányosodott, ezekben nehéz a minőségi oktatást fenntartani. Az egyházak szerepe a közoktatásban nem átgondolt, hiszen sok esetben hozzájárulnak a spontán vagy a tudatos szegregációhoz.
-A kitörés a szegénységből vagy éppen a faluból, nem okoz generációs ellentéteket?
-Persze, ma már mások az igények, s a szokások is változnak, a fiatalok a házasságkötés után már nem akarnak a szüleikkel, nagyszüleikkel élni, elmennek albérletbe, de ahhoz jól kell keresniük, hogy ezt megengedhessék maguknak.
-A médiából úgy tűnik, kopnak az előítéletek, sok művész már mondja is, hogy ő roma.
-Az állami csatornákon viszont nem látok sem roma bemondót, sem műsorvezetőt. A tehetségkutató műsorok roma felfedezettjei pedig hamar eltünnek, miután nem törődik velük senki. Nagyobb baj, hogy a roma diplomások, szakemberek nem tudnak hazamenni, mert ott nem teremtenek nekik munkahelyet, így három faluval vagy két várossal odébb költöznek, elvesztik a gyökereiket. Márpedig a helybélieknek, a gyerekeknek ők szolgálhatnának példával, hogy érdemes tanulni. Egy szociális munkás vagy pedagógus is példakép lehetne.
”