Bakács Tibor újságíró, kritikus a közösségi oldalán számolt be arról néhány napja, hogy úgy döntött, hétfőtől a Parlamenttel szemben éhségsztrájkba kezd.
„Nem valamiféle nevetséges Gyurcsány-színjáték lesz – nem fogok sem enni, sem inni addig, amíg nem változtatják meg a bírósági végrehajtási törvényt, mert erkölcstelen, aránytalan, precedens nélküli a magyar jogtörténetben, ha nem, akkor meghalok, s mondom nektek boldogan, mert ez már nem élet, hanem lélekölő nyomorúság.Korábban Schadl György végrehajtó irodája 3 buszjegy miatt levett hatszázezer forinttal. Akkor megkerestem Schiffert, beszéltem Majtényival s másokkal is, hogy szeretném ezt megtámadni, de hamar kiderült, hogy a törvényt kéne megváltoztatni, ezt magánszemélyként nem tudom elérni. Belenyugodtam. De a sztori folytatódik. Pár hónapja újra lecsapott rám a végrehajtás valamelyik pribékje, s megint levettek 200 ezerrel egy buszjegy miatt. Az iratból nem derül ki, mikor blicceltem, hány éve stb. Még ezt is befizettem, mert azt gondoltam, egyszer úgyis vége lesz. Hát nem. A mai fizetésemből megint levették az egyharmadát.
Bakács most egy depóban 310 ezer forinttért dolgozik, s csak pirítóst eszik vajjal és parizerrel, hozzá pedig ásványvizet iszik. Elege van ebből az életből, ahol azon dolgozik, hogy fenntartsa magát, létminimumszinten vegetáljon, de erre nem adnak neki esélyt. Úgy véli, rengeteg emberrel történik ez Magyarországon, aminek az oka az extraprofit és a mohóság.
Kár Bakácsért, nagyon jól ír és nagyon elmés műsorvezető volt. Ott volna most is a helye a rádióban vagy egy rendes kulturális lapnál. Az a fránya szalámis ügy félresodorta, s azóta sem tud visszatérni a régi útra. Vajon miért nem segít neki senki?
