2024. május 18. (szombat) 21:05

Eltemették Tamás Gáspár Miklóst

Kedden délután a farkasréti temetőben eltemették a 74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófust, közírót, egykori politikust.

„Amilyen a szertartás, olyan a közösség” – kezdte TGM-idézettel gyászbeszédét a főváros és a demokratikus politikai közösség nevében búcsúzó Karácsony Gergely főpolgármester. Tamás Gáspár Miklós hagyatékát Ady Endrééhez hasonlította, és párhuzamot vont a két nagy erdélyi magyar között. Kiemelte, a filozófus soha nem tágított az igazmondás radikalizmusától. Ennek jegyében védte egész életében az emberi méltóságot.

«Mi lesz velünk? Voltaképpen egy dologra tanított meg bennünket, hogy ezt a kérdést föltegyük.» Így búcsúzott Tamás Gáspár Miklós 45 éve barátjától, Bretter György filozófustól a Házsongárdi temetőben. Mi sem mondhatunk igazabbat ennél a mi barátunkról, őróla. Csak most nem kellene hagynunk, hogy «a kérdés pátosza legyűrje a válasz pátoszát». Mi lesz velünk?– tette fel a kérdést Karácsony.

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester azt mondta: „A kortárs magyar közgondolkodás legnagyobb rocksztárjától búcsúzunk.”

A demokratikus ellenzék nevében Hodosán Róza, a budapesti értelmiség és a barátok nevében Radnóti Sándor búcsúzott. Az esztéta emlékeztetett arra, hogy TGM Romániában és Magyarországon is kihívta maga ellen a hatalmat, de saját közösségét is rendre megbotránkoztatta. A közvélekedéssel ellentétben nem volt vitatkozó alkat, magányban kimunkált eszméit igazságként tárta a többiek elé.

Utolsó telefonbeszélgetésük szilveszterre esett, megígérték egymásnak, hogy jövőre még nem halnak meg, de – mint mondta – „Gazsi becsapott”.

Selyem Zsuzsa az erdélyi értelmiség és a barátok nevében mondott gyászbeszédet, Sipos Balázs a fiatal tanítványok nevében beszélt, a sírnál pedig Iványi Gábor metodista lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője búcsúzott Tamás Gáspár Miklóstól.

Karácsony Gergely búcsúbeszéde
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ahol a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.

1989-ben Budapest 14. választókerületében, az ott lemondott képviselő helyén a Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992-94 között pedig a párt Országos Tanácsa elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig a SZDSZ országgyűlési képviselője volt, 2000-ben kilépett a pártból.

1989-től az ELTE jogtudományi kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora volt.

2002-től az ATTAC Magyarország társadalmi fórum alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója. 2009-ben a Zöld Baloldal Európai Parlamenti képviselőjelöltje; az év október 23-án Húszéves a Köztársaság Díjjal tüntették ki. 2010-2011-ben a Zöld Baloldal elnöke volt.

2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) kapta kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként. A kitüntetést 2016-ban visszaadta. 2020-ban Budapest díszpolgárává választották.

2021-ben jelent meg magyar nyelven Antitézis című kötete.

Még több ITTHON…