Monográfia jelent meg Grósz Károlyról, Medgyesi Konstantin, a szegedi Móra Ferenc Múzeum történészének kötete arra tesz kísérletet, hogy a legfontosabb fordulópontokat részletesen tárgyalva, objektív módon mutassa be az egykori miniszterelnök, az MSZMP utolsó főtitkárának politikai pályáját.
A kutató az MTI-nek elmondta, Enyedi Zoltán fotóriporter hagyatékának rendezése közben akadt több olyan képre, amely Grósz Károly 1988-as aradi megbeszélése után készültek. Makói diákként egykor maga is részese volt a Romániából visszatérő magyar delegációt fogadó spontán tömegnek, így felkeltette érdeklődését a találkozó, egyre több forrást, levéltári anyagot gyűjtött az eseményről. A tárgyalásról tanulmány készült, melyet újabbak követtek, a megismert anyagok mennyisége pedig folyamatosan bővült, végül pedig hosszú évek munkájával elkészült a monográfia.
A szakember szerint bár a közvélemény elfelejtette Grósz Károlyt, politikai képe, hatalmi lépései – akár akarata ellenére – is befolyásolták a rendszerváltozás bekövetkeztét. Politikusi sikerei és hibái kihatottak Magyarország jelenkori történetére.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában megjelent könyv több tucat interjú, visszaemlékezések, levéltári anyagok áttekintésével, a korabeli sajtó részletes vizsgálatával, korábbi kutatások eredményeinek elemzésével igyekszik bemutatni azokat az összetett politikai, szellemi, lelki folyamatokat, melyek meghatározták Grósz Károly gondolkodását, befolyásolták döntéseit.
A könyv kronologikus sorrendbe végigköveti, hogy a német és szlovák hátterű családban születő miskolci nyomdászinasból hogyan vált Grósz Károly a párt agitációs munkatársává, majd került a fővárosba, ahol előbb a Magyar Rádió és Televízió párttitkáraként, majd már a központi pártapparátus agitprop osztályának vezető munkatársaként dolgozott. Az olvasók megismerhetik azt is, hogy a politikus előbb borsodi, majd fővárosi első titkárként miként gondolkodott egyre kritikusabban a társadalmi problémákról.
Grósz Károly 1987. június 25-től töltötte be a kormányfői posztot. A kortársai által is elismerten kiváló kommunikációs képességekkel rendelkező politikus ekkor egyszerre szembesült azzal, hogy népszerű közszereplővé vált, és hogy – a helyzetet leíró titkos elemzés szerint is – a világ egyik legeladósodottabb országának irányítása a korábbiaktól merőben eltérő lépéseket igényel. A történész véleménye szerint Grósz Károly pusztán modellváltást szeretett volna, de ezt a bizonyos modellkísérletet elsöpörte a történelem.
A könyv részletesen az olvasók elé tárja azokat a – szerző Apagyilkosság című kötetében már bemutatott – eseményeket, melyek során Grósz Károly átvette az MSZMP főtitkári posztját Kádár Jánostól. Külön fejezetben tárgyalja a főtitkár viszonyát Nagy Imre emlékezetéhez, külpolitikai törekvéseit, azt a Nicolae Ceausescuval folytatott 1988. augusztus 28-i aradi megbeszélést, amely végzetesen befolyásolta a politikus hazai és külföldi imázsát, és a „fehérterroros” beszéd körülményeit, amely máig meghatározója Grósz Károly megítélésének.
A történész részletesen bemutatja azt is, milyen vitákat váltott ki az egykori miniszterelnök temetése, majd hogyan alakult ki negatív történeti emlékezete. A kötet Enyedi Zoltán mellett Nagy László fotóriporterek korabeli felvételei illusztrálják a Móra-múzeum gyűjteményéből.
