A helyzet jó, de nem reménytelen

A hétköznapi Magyarország meglehetősen kedvetlen és szomorú, ritkán látni mosolyt az arcokon. A boltokban, hivatalokban kimérten fogadják a népet. Lehet, hogy mindenki keveset keres és mindenki utála a munkahelyét? Persze, ha több Volán sofőr kioktatja az utasait és a tiltás ellenére, végigmobilazzák az utat, akkor az a cégre is árulkodó. Ugyanezt tapasztalni a Wizzairnél, ahol a késés épp úgy megszokott, ahogy a kompenzáció elmaradása is, mint a stewardessek udvariatlansága, például a lisszaboni járaton. Ugyanakkor nem tagadom, olykor kellemes meglepetések is érnek. Tavaly a NAV 250 ezres adója váratlanul jött, bementem a Dózsa György úti regionális központba, s amikor kértem, hogy részletben fizethessek, a hölgy csak annyit kérdezett: 3 vagy 6 havi részletben? És utána 10 perc alatt lepapíroztuk.Az OTP-nél viszont, ahol mindössze 45 éve vagyok kuncsaft, még jelzálogra sem adtak kölcsönt. Úgy tűnt fel számomra, hogy egy lakás kevés, ha három házad lenne, talán adnának 2 milliót. Azám, de akkor mi a fenének kérnék? Ezek úton csak arra tudom fogni a csillagászati nyereségüket, hogy még mindig túl sok ügyfelük van, Mészárosék állami hátszéllel sem elég ügyesek.Ja, és az utazási biztosításuk a nyugdíjasnak dupla annyiba kerül. Szerencsére akkor jöttem rá, hogy a másik banktól ingyen van biztosításom, a hitelkártyához.És akkor azt már ne is említsem, hogy ez az osztrák bank Bécsben egy személyigazolványra simán ad 10 ezer euró hitelt, miközben Magyarországon egy jókora tortúra, s több heti utánjárás után sem biztos, hogy megadják. Hiába, nem vagyunk egyenlőek.És az Orbán fiúk dolgoznak a projekten, hogy még hátrébb soroljanak az Európai Unióban.
Persze, ezeket a tapasztalásokat meg sem írnám, ha tegnap nem ér kellemes meglepetés a Posta Bajcsy Zsilinszky úti központi fiókjában. Történt pedig, hogy távollétemben a postás bedobott egy értesítést, miszerint levelem jött a NAV-tól. Mint utóbb kiderült, immár az autó után is adózni kell, évente 21 ezer forintot. Ezt ugye nem lehet megtorpedózni, viszont azt is megírták az értesítésben, hogy május 7 és 12 között vehetem át a levelet.Ez rendben lenne, de miután másnap utaztam és csak 13-án jövök haza, berohantam fél ötkor a postára, hátha kiadják a levelet. Sorszámot húztam, de csak nem akartak szólítani. Akkor láttam, hogy a küldemény ablaknál egy férfi éppen a leveleket szortírozza.Odamentem, s elmondtam mi járatban vagyok. A férfi közölte, hogy éppen a visszaérkezett leveleket válogatja, s ha várok egy kicsit, megkeresi. Tíz perc múlva intett és már birtokosa lettem egy újabb NAV adóról szóló borítéknak. Gondoltam is rögtön, hogy a magyar hivataloknak valahogy így kéne működniük, ahogy a dekadens nyugati országokban, vagyis a rothadó kapitalizmusban ez természetes.Ott a szolgáltatás, legyen az állami vagy magán, valóban szolgáltatás, kiszolgálják az ügyfelet. Persze, ez nem könnyű lecke, de a rendszerváltás óta eltelt 36 év. Igaz, az ország vezetői maguk is rossz példát mutatnak, nem szolgálják az országot, hanem lerabolják.Mondhatnók, megalapították a haveri banánköztársaságot. A többieknek meg coki.