A Ramadánnal érkeztem meg Abu Dhabiba, s az iszlám böjt elkísért Kuvaitba és Ománba is.Reggeltől napnyugtig, vagyis hat óráig sem inni, sem enni nem adnak ilyenkor és a turista sem lehet kivétel. Amikor valamelyik láncban vettünk egy üdítőt vagy gyümölcsöt, s útközben beleharaptunk, rögtön ránk szóltak, többen bilincset mutogattak. Igaz, Abu Dhabiban és Ománban is előfordult, hogy a kávézóban kora délután kaptunk egy eszpresszót vagy americanót, de azt ott nem ihattuk meg, csak elvitelre adták. A legkellemetlenebb élményünk a kuvaiti szállodában volt, ahol reggel nem nyitották ki az éttermet, csak a szobába lehetett felkérni a reggelit, a svéd asztalt ott nem tudta tálalni, s egyik menüjük sem volt elfogadható.
Abu Dhabi repülő centrum, akár Frankfurt vagy Atlanta, s miután a Wizzair is jár arra, érdemes azt célállomásnak választani. Ha Indiába, Iránba vagy Thaiföldre készülsz, akkor is megfontolandó átszállóhely Abu Dhabi. Egyébként az emirátus nem túl érdekes, a szokásos turista programokat ajánlja, a sivatagot, tevegelést, meg persze a kiépített strandokat. A nagymecsetet és esetleg a Louvre-t érdemes megnézni és persze elámultunk a gazdagságon, a tökéletes utakon, a tiszta utcákon és a parkokon. No, és amit a a másik két kis államban is megtapasztaltunk, az élelmiszer láncok árubőségén és az olcsó árakon. Az egyik Lulu hipermarketben megszámoltam, 18-féle datolyát kínáltak és 43 különböző friss halat. Kuvait sokkal érdekesebb volt. Ők nem várják a turistákat, ellenben sokkal konzervatívabbak, miközben a felhőkarcolók között sétálunk Kuvait Cityben.Mi az öböl másik oldalán laktunk, Marina Portnál és az ottani környék sokkal barátságosabb, sőt amikor kicsit beljebb mentünk, láttunk elhanyagolt utcákat, homokos tereket is. Ők voltak az első gazdag állam az olajból, mára már Dubai és Abu Dhabi lehajrázta őket, legalább is látványban és mindenekelőtt abban, hogy ők nyitottak a nyugati világ felé és nemcsak az olaj áldásaiból szeretnének megélni. Ugyanakkor persze nehezen szabadulnak ebből a béklyóból, hiszen napelemet szinte elvétve láttunk és a elektromos autóút is, de majd mindenki dzsippel autózik.
Omán volt az igazi élmény, ők már várják a turistákat, a legutóbbi berlini Nemzetközi Turisztikai Börze (ITB) ők voltak díszvendég, Hajszam bin Tárik Ál Szaíd szultán is jelen volt a német fővárosban, immár nem először. A muscati kikötőben egyébként két hatalmas jachtja is horgonyoz, de az alattvalókat ez nem zavarja, ők is jól élnek. Szép villák épülnek a fővárosban és másutt is, azt persze nem láttuk, hol élnek a vendégmunkások. Márpedig belőlük mindenütt sok van, ők a taxisok, a szállodások, vendéglősök, vagyis velük találkozni, a helyiekkel leginkább csak állami hivatalokban, intézményekben.Rengeteg új mecset épül, de a műemlékek is újkori állapotban vannak és mindenütt szobrok, szökőkutak, vízesések léthatóak, az utak a prémium kategóriába sorolhatóak. A taxisoknál már érződik, hogy egyre több a turista. Ha nem tanulsz meg alkudni, rendesen levesznek és ha megbeszélsz egy másnapi találkozót, 50 százalék az esélyed, hogy ott lesz a szálloda előtt. Utóbb persze kapsz egy sms-t, hogy elaludt. A vidéki túrák nem olcsók, de ha többen vagytok, érdemes megalkudni egy taxissal. A hegyekbe persze ő sem mehet fel, de megszervez egy dzsipes kollégát, aki a hegy aljában felvesz és vele 2 ezer méternél magasabbra is feljutsz. Mi a Green Mountaint jártuk meg 60 rialért, vagyis 58 ezer forintért. Amikor Abu Dhabiban a hipermarket pultjánál a halak 80 százalékánál azt láttuk, hogy származási helyük Omán, nem sejtettük, hogy ott csak halakat, rákokat fogunk enni. Pedig a szultánság bevételeinek ötöde éppen a halászatból származik, és a jumbo schrimpektől a sárga tonhalig vagy a tintahalig mindenféle tenger gyümölcs kapható, s a kis vendéglőkben meglepően olcsó. Kilóra mérik, te választasz és a humusz, a lepény és saláta jár hozzá, csak a sült krumpliért vagy rizsért kell fizetned. És az ízek, nos, az leírhatatlan…