Olvasom, hogy Németországban 2 százalékos volt az infláció a múlt hónapban. A banán kilója 1,30 €uró alatt, s ennyi pénzért 6-8 zsemlét is kapni Berlinben. Bezzeg a „HVG bevásárlókosara 14,5 százalékkal drágult egy év alatt”… Lassan 40 esztendeje Közép-Európa legnépesebb metropoliszában élve tapasztalom, hogy – statisztikák ide, oda – söröm, kenyerem, lakbérem egyre megfizethetetlenebb. Jó hír viszont, hogy a korábban 2 €/liter üzemanyag tarifája 1,60-ra állt be, így augusztusban.
Lengyel haverom rokon típusát {Nissan} 25 €urónyi zlotyiért vizsgáztatta le, míg nekem 160-ba kerül a két évenkénti műszaki tortúra a Spreenél. Ám más költségek is borsosabbak a kontinens szívében, mint Magyarországon, vagy a volt szocialista államokban. Pozsonyban sokkal olcsóbban szállodáztam, mint Budán, vagy Hamburgban. Karlovy Varyban a korsó sör harmadába került a potsdaminak, s ez igaz a gyorsbüfék kínálatára is.
Oké, Dél-Dániában egy kóla + döner 12 €urót kóstált anno, midőn ezt 6-8 €-ből megúsztam az Elba partján. 2025-ben persze csak Moabitban 5 € a török alap kaja, nálam Wilmersdorfban már 7 € az fincsi, fűszeres, meleg szendvics. Marhából, birkából, csirkéből. A „disznóság” nem divat a német fővárosban, lévén sok százezer régi-új muzulmán/nem keresztény polgár. A multikulti szellemében ízek és vallások keverednek. A 4 milliós Berlin toleranciája, sokszínűsége a turistákat is meglepi!