Egy kuplung és környéke

Óhatatlan néha, hogy környezettanulmányt készítsünk vagyis felderítsük a terepet, ha nagy szükség van. Márpedig a minap vészhelyzet adódott, a kuplungom ugyanis tropára ment.Csúszott egy ideje, de két független autószerelő műhely szerelője állította, hogy még akár egy évig is kitart. Nem így történt. Zsámbéktól két kilométerre, egy kellemes birtokon, miután kaptam 2 és fél kiló báránycombot, rükvercben maradtam. A sebességet már nem tudta bevenni a Toyota.
Nos, délután negyed ötkor unokatestvéremmel elindultunk szerelőt keresni. Nagy fába vágtuk a fejszét, ha lett volna baltánk. Az első műhely nem vállalta, a másik szerviz két hetet mondott, a harmadik szerelő szabadságon volt, a negyedik szerviz már bezárt. Elindultunk a másik irányba, Szomor felé.A polgármester volt az ötletadó. Az első címen otthon találtuk. szerelőt, aki másnap indult külföldre, így szánta-bánta, de kénytelen volt a konkurenciát ajánlani. Két utcával lejjebb nem találtuk a másik szakit, bár utóbb kiderült, hogy a műhelye amúgy is Pátyon van. A falu közepén viszont még javában dolgoztak a teherautó szervizben, ahol személyautókat is vállalnak, de éppen az a két ember volt szabadságon.Viszont a szerelő, aki lehetett a főnök is, vad telefonálásba kezdett.Az egyik ismerőse szabadságon volt, a másik három hetet mondott. Mindeközben kaptam egy autómentő telefonszámot, hiszen szerelő híján kénytelen lettem volna hazaszállíttatni a kocsit. Az autómentős azonnal jött volna, csak türelmet kértem, hátha lesz még szerelő, ne kelljen fölösleges fuvart fizetni. Tíz perc múlva visszahívott, hogy Érden lenne egy szerviz, ahol hétfőre kicserélnék a kuplungot. A szállítás maga 45 ezer lett volna, hiszen barátok közt is 60 kilométeres a távolság. Közben a szervizes még mindig az egyik ismerősének a telefonjára várt. És ahogy lapozgatott a telefonjában, talált egy perbáli szerelőt. Felhívta, s az bevállalta, sőt el is vinné az autót. Nem haboztam, lemondtam az érdit, s aztán vártuk a szerelőt.A feleségével jött, egy villogós fekete Mercivel és már vitték is.
Nem olcsó mulatság egy júliusi estén szerelőt találni, de a végén mindem megoldásnak örülünk. És ilyenkor az áron sem nagyon lehet vitatkozni, mert ha nem robban le az autó a pécsi kereskedő féláron szerzett volna alkatrészt és az ismerős szerelő is olcsóbban dolgozott volna. Ám más megtervezni egy kuplungcserét és más egy lerobbant autó mellett állni, miközben a vidéki élet autó nélkül fabatkát sem ér.
Tanulság persze nincs, mert az autók maguk döntenek, a szerelők csak jósolhatnak. Viszont azóta is csodálkozom, miután még sosem voltam hasonló helyzetben, hogy az emberek milyen segítőkészek. Vagy rosszul ismerem a népeket, s ez amúgy is jellemző minálunk vagy autóügyben különösen érzékeny mindenki, hiszen ilyenkor megáll az élet, manapság gyalog sehova sem lehet odaérni, az csak passziónak jó.