Aki decemberben felkeresi a 4 milliós behavazott német fővárost, azt többek közt a Humboldt Forum (részben ingyenes) gyűjteményei kényeztetik az azonos nevű egyetem szomszédságában. Sőt, decemberben egy fedett és egy szabadtéri HF-karácsonyi vásár is csábít. (Az infláció 2024 küszöbén 3,2 százalékra zuhant, s 1,8 millió betöltetlen állás van az NSZK-ban. Szóval a kereskedők optimistán tekinthetnek az adventi bizniszre! Bár hatalmas a konkurencia!) A vadonatúj „Universalmuseum” ott van, ahol a felrobbantott Hohenzoller Schloss romjain az NDK Népi Kamarája állott. Mint emlékezetes – kőhajításnyira a Berliner Domtól – komoly szanálások kezdődtek a berlini fal leomlása után. A magyar turista is meglepődhet 2024 küszöbén, hogy Erich Honecker „lámpaboltnak” becézett egykori korszerű parlamentje sehol sincs már.
Jó egy évtizede azon a hatalmas telken rajtolt a nem mindennapi vállalkozás: a múlt emlékeit is idéző modern palota beillesztése a Múzeumsziget, a dóm és az Unter den Linden történelmi együttesébe. Remek munkát végeztek a tervezők, a mérnökök és a melósok! Anno én is ott aggódtam, midőn viharos szélben a Forum megkoronázásaként keresztes kupola is került a kastélyra. Naná, hogy a javarészt ateista berlini polgárok nagyot vitatkoztak e „demokratikus keresztelőről”. Ám hamar megszerettük a csillogó, elegáns attrakciót! {E hetekben magyar szót is mind gyakrabban hallok a Spreenél. A megkérdezettek zöme repülővel érkezett Budapest testvérvárosába.}
Picurka emlékeztető a Kádár-medencében érettségizetteknek, a régi „Schloss” és a mai Humboldt Forum vidékéről! A 19. század derekán a városnak már 400 ezer lakója volt. Közöttük számos, mesterséget tanulni vágyó magyar is. Histórikus pillanat: 1871 januárjában a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a Német Birodalmat. Berlin egy csapásra az Északnémet Szövetség fővárosából a „Deutsches Kaiserreich” politikai centrumává vált. Otto von Bismarck már 1862-től porosz miniszterelnök volt, s ő lett az egységes Németország első kancellárja. Egészen 1890-ig, mígnem az elhunyt I. Vilmos unokája, II. Vilmos el nem bocsájtotta. (A 208 esztendeje született „Vaskancellár” emlékét a – főváros zöld tüdejének becézett, több hektáros parkban – Tiergartenben a 21. században is egész alakos szobor őrzi és Nyugat-Berlin egyik legszélesebb sugárútja is Bismarck nevét viseli.)
A 19. századra már megállíthatatlan volt az ipari – nem utolsó sorban hadiipari – és polgári fejlődés a távoli gyarmatokkal is gazdagodott birodalomban. {E korról is mesél a H. Forum Afrika tárlata…} A látványos urbanizáció éppen Berlinben volt a legkézzelfoghatóbb, ahol már 800 ezer embernél is több élt, midőn 1894-ben felavatták a Birodalmi Gyűlés épületét. A villamosok, omnibuszok, a magasvasút- (S-Bahn) és mélyvasút- (U-Bahn) közlekedés a város tempójának felgyorsulásáról árulkodott. Az első világháború idején már 2 millió polgára volt Berlinnek, s az „arany 20-as években” megduplázódott a népesség. Ma is közel ennyien élnek a Spree-metropoliszban.
