Utoljára az első rendszerváltás napjait éltük meg ilyen izgalmasan, de az bársonyosabb volt, mert nem egycsapásra derültek ki régi dolgok, meg történetek a múltból.Már két éve melegítettünk, s dobtak be véletlenül nálunk, a Reformban is véletlenül iratokat. Viszont nem voltak ilyem érdekes bűnügyek, korrupciós leleplezések, tiltott pártfinanszírozás a leghíresebb hegedűssel. Mostanában mindennap történik valami, a miniszterek feltárnak, a rendőrök és az ügyészek meg mintha felébredtek volna 16 esztendős álmukból és elkezdték dolgozni.A régi miniszterek alázatosan tűrték, hogy az új miniszterelnök megalázza őket. A régi is ezt tette, de zárt ajtók mögött.Most egyedül Pintér Sándor tartotta magát, vizsgálatot kért maga ellen.Ám hogyan válaszolna, ha megkérdeznék, miért nem vizsgálták ki a gyanús ügyeket, hiszen azért elvétve voltak feljelentések és hogyan merte nyugodt lelkiismerettel vállalni az oktatás- és egészségügyet? És egyáltalán, milliárdos létére, miért volt szüksége erre a posztra: Őt aztán aligha lehetett bármivel is zsarolni, ezt inkább ő tehette volna meg, ha igazak a pletykák a páncélszekrényéről.
Az ország kétharmada örvendezik, a fiatalok itthon maradnak, pedig sokan útra keltek volna, ha marad a rothadt rendszer, tovább lophatnak a NER lovagok és mindenhol rendpárti légkör uralkodik, Döbrögi uram meg Moszkván lógott, s Brüsszelt átkozta reggeltől estig. Furcsa ez a baráti, közvetlen hangulat, hogy a miniszterelnök és a miniszterei mindennap beszélnek hozzánk és elmondják, hol tart az ország. Szokatlan is, hogy tudhatjuk, mi történik a hátunk mögött, mert eddig gőgösen elhallgattak mindent a régi urak, a szemünkbe hazudtak, összekeverték a számokat is és még mindig hittek nekik kétmillióan, akik csak az ő tévéjükből, rádiójukból és lapjaikból tájékozódtak.Az ellenzék tehetlen volt, nem talált egy igazán tehetséges vezért, aki mögé beálltak volna az emberek, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldalra szoktak volt szavazni. Magyar Péter az ő táborukból jött, s az ő módszereikkel verte meg őket. Hihetetlen jó képességekkel megáldva és hihetetlen kitartással, s még Orbánnál is tehetségesebb kommunikátor. A két éves országjárását talán senki e hazában nem tudná utána csinálni.Szerencsételenek voltunk, hogy 16 évig ilyen országban kellett élnünk, s mázlisták vagyunk, hogy megérkezett a képbe Magyar Péter.
Nem tudni, meddig tart az örömünnep, hiszen a dolgos hétköznapokban majd felsejlik a szomorú valóság, az ország lemaradása a szomszédhoz képest. A Fidesz maradéka és az ő Magyar Nemzetük valamint Hír tévéjük, állandóan emlegetni fogja a Tisza ígéreteit, többek között a 450 forintos benzint. A tények ezúttal sem számítanak, hogy az olaj ára 110-120 dollárra emelkedetett és mindenekelőtt az az örökség, hogy négy hónap alatt lefosztották az államkasszát.Erről persze nem szeretnek beszélni, Orbán is csak a sikereiről értekezett a minap és nem a bukás okairól. Ám ha nincs szembenézés, akkor csak a zsákutca marad, de ez legyen az ő gondjuk. Szóval, kíváncsi vagyok, meddig lesz türelem az új kormánnyal szemben, mert hát rengeteg bizonytalan is átjött a győztes táborba és ők talán csak a pénztárcájuk alapján fognak ítélni. Márpedig idén csak foltozgatásra jut, még az önkormányzatok is kénytelenek befizetni a szolidaritási adót. A szakmaiság, amely 16 év után visszafoglalta a helyét nem mindenkit fog lebilincselni, pedig milyen jó a korrupt, tehetségtelen politikusok helyén látni őket.És ebben a kormányban lesznek viták, mindegyikük szeretné majd a saját tárcáját, területét felvirágoztatni, de a nincsből egyelőre nem lehet.Persze, talán abban bízhatunk, hogy az igazi demokráciának van annyi varázsa, hogy nem mindenki a zsebét fogja nézni.
