Berlinben már többször megfordult magyar barátaimnak pár hete spandaui városnézést ajánlottam. A pesti házaspárnak nagyon tetszett ez a különleges hangulatú kerület, mely az első világháború után lett a metropolisz nyugati felének szerves része a Havel és Spree folyók találkozásánál.
Miközben javában dúl az ukrán-orosz vérontás, a német főváros legnyugatibb csücskébe látogató turisták ma már hiába keresik a spandaui börtönt. Alig egy héttel a histórikus büntetésvégrehajtási intézet utolsó náci lakójának, Rudolf Hessnek 1987 augusztusi halála után eldozerolták az épületet. S mit érdemes még tudni 2022-ben e kerületről? Nos az írásos dokumentumokban már a 12. században felbukkanó Spandau első jelentősebb építményei várként, bencés apácazárdaként szolgáltak. A Havel és Spree folyók találkozásánál anno még csak gyér volt a lakósság. A krónikák a következő században körülbelül egy időben tesznek említést a város kórházának megnyitásáról és a közeli Berlinről, melyhez majdan 1920-ban csatolták hozzá Spandaut.
De ne szaladjunk ennyire előre: a festői szépségű régió pompás földrajzi fekvése révén jelentős kereskedelmi központtá fejlődött. A mind tehetősebb népesség biztonsága érdekében a 14. század elején fallal kezdték körülvenni a települést. (Nincs új a Nap alatt!) A stratégiailag is kitűnő helyen elterülő, vizekben gazdag Spandauban egyre több hadiipari kézműves műhely nyílt és militarista jellege csak erősödött Poroszország „izmosodása” idején. A kaszárnyák és ágyúöntödék mellé aztán büntetésvégrehajtó intézet is épült, mely a császárság hajnalán lett katonai börtön. A vesztes első világháború után, midőn Nagy-Berlinhez kapcsolták Spandaut, már civil rabokat is beengedtek a négy évtizeden keresztül egyenruhások számára rezervált cellákba.
A Prágában született és elhunyt Egon Erwin Kisch a „száguldó riporter” volt ezen idők egyik leghíresebb spandaui lakója. A szabadulók közül sokan csöbörből, vödörbe kerültek, mert a nácik – a búr háborúból ellesett, ördögien tökéletesített – koncentrációs táborokat nyitottak szerte Németország területén. Majdan a megszállt államokban is. A második világháború végét több tíz millió ember nem élhette meg. 1945-ben köszöntött be a béke. Spandau {a hamarosan a fallal kettészelt} Berlin izgalmas, nyugati negyede maradt – beágyazva az NDK-ba. De erről, majd egy másik történelem órán mesélek!
