Az elnökválasztás második fordulójában is sikeres Recep Tayyip Erdoğannak mások mellett a magyar kormányfő is gratulált. A nyár küszöbén elhangzott budapesti üdvözlet, {majd közös isztambuli stadion buli} annak a 69 esztendős államférfinak szólt, aki hazánkkal közösen gáncsolja el a Svéd Királyság Nato-csatlakozását.
Az NSZK-tól Ausztriáig a harmadik, negyedik generációs török ex-vendégmunkások leszármazottjai, a részben német/osztrák állampolgársággal (is) rendelkező eurázsiai hölgyek és urak, mintegy kétharmada voksolt Erdoğanra, hazája követtségén/konzulátusán. A kurdokat mészárló, emberijogokat lábbaltipró egykori isztambuli főpolgármester sem a foci pályán, sem az EU zöldmezején nem népszerű 2023-ban. Érdekes módon, míg a német nyelvterületen idegenbe szakadt rajongói főleg rá szavaztak, addig Angliában fityiszt mutattak Erdoğannak a voksolásra jogosult honfitársai.
Május óta egyre hatalmasabb a kérdőjel az EU-ban és az abból kifarolt, brexites III. Károly király birodalmában, hogy mitől eltérő a demokráciában szocializálódott törökök/muzulmánok hozzáállása az európai alapértékekhez? Hogy’ van az, hogy a kontinens szívében, nyugati felében évtizedek óta élő, adót fizető egykori bevándorlók és csemetéik Recep Tayyip Erdoğan politikájával szimpatizálnak – a rekord infláció és az emberi jogok lábbal tiprása ellenére, az ellenzék bebörtönzése, zaklatása dacára? Mennyire lehet sikeres a jövőben a 21. század elején érkezett migránsok integrációja, ha az idestova félévszázada velünk élő külföldiek a demokratikus intézmények helyett az agresszív nacionalizmussal flörtölnek?
2024. szeptember 19. (csütörtök) 23:42
