Negyvenöt esztendeje a bajor fővárosban jelent meg az egykori német filmcsillag életrajzi kötete. A nyolcvanas évek derekán magyarul is kézbe vehettük az idős Marlene Dietrich visszaemlékezéseit. A „Tiétek az életem” kész kalandregény! A 20. század hajnalán, röviddel karácsony után született csecsemőből a két világháború között porosz színésznő lett. Fürge lábú, kacér, szellemes – fiatalon dundi. Hamarosan nemzetközi rangú – németül, angolul, franciául játszó, éneklő – mozisztárrá érett Marlene: hosszú pályafutása az „Ilyenek a férfiak“ (1922), a „Napóleon kisfivére“ (1923), és „A nagy bariton“ (1924) című produkciókkal startolt. Az 1930-ban készült legendás alkotás, „A kék angyal” híressé tette a csinos szexbombát. Az ugyanabban az esztendőben, az USA-ban forgatott „Marokkó”-ban is láthattuk. Kislánya akkor közel 6 éves volt, s Európában maradt. Az erotikus vamp szerepében többször felbukkanó, izgató hangú díva magánélete tartogat más meglepetéseket is. Marlene Dietrich 1923 májusában kötött házasságot Rudolf Siebert-tel (1897-1976), aki akkoriban színész és rendezőasszisztens volt.
„Szerettem őt, mert szép volt, szőke, magas és okos. Mindene megvolt, amit egy ifjú leány csak kívánhatott. Jóságos volt és udvarias…” emlékezett férjére a művésznő. Az ifjú párnak 1924 decemberében kislánya született. Az 1930-ban Amerikába költözött filmcsillag, csak a következő esztendőben vitte magával gyermekét Hollywoodba. (Maria Riva decemberben ünnepelete 99. születésnapját a tengerentúlon. Nem titok, hogy kapcsolatuk híres anyjával később megromlott.) A legendák szerint lányánál jobban érdekelték Dietrichet a férfiak: állítólag Josef von Sternberghez éppúgy szerelmi viszony fűzte, mint több későbbi filmpartneréhez. Így Gary Cooperhez és Jean Gabinhez. 1947-49-ben Ernest Hemingway kedveseként emlegették Marlenet, aki férjétől sohasem vált el. A sztár – magányosan – Párizsban hunyt el 1992-ben. Berlini sírján mindig van virág.
