Szegeden, a Hetedhét Hungarikon kiállításon adta át dr. Thékes István újságíró Kárpáti Tamásnak Juhász Gyula egykori házának kulcsát, amit még 1926-ban lebontottak, de utóbb vers is született róla. Az még talány, e rozsdás kulcs melyik művészt ihleti meg, hogy emléket állítson az egykori szegedi költőnek és egy újabb hungarikonnal gyarapítsa a gyűjteményt..
A történet maga is mesébe illő. A költő édesanyjával lakott az Ipar utca 13 alatt egy kis házban, amit 1926-ban lebontottak, a környező utcák apró házaival együtt.Mondta is az édesanyja, hogy kétszobás lakás kellene a helyébe, „mert Gyuluskám csak egyedül tud aludni.” A költő a bontás idején gyakran visszatért a házhoz, mert nagyapja inasa elmesélte, hogy Kálló Antal a kapu alá egy bögrét rejtett el, pénzekkel és írással. Juhász Gyula alig várta, hogy a munkások elérjenek a kapuig, s valóban ott találtak egy zománcos bögrét. Aranypénzek ugyan nem voltak benne, csak három rézkrajcár és az írást meg tönkretette az egykori árvíz. A kincs inkább az a rozsdás kulcs volt, amit a költő nővére, Thékes nagynénje megőrzött.
A házat is azért kellett lebontani, mert 1879-ben elvitte Szegedet az árvíz, s a városatyák akkor megfogadták, ha túlélik, építenek egy székesegyházat. Ez lett a dóm, s bár azt egy utcával odébb húzták fel, egyúttal kitisztították a környéket is. A költő mindig széthagyta a dolgait, de a húga, Thékes nagynénje mindent megőrzött, így maradt meg a kulcs is, amit most átadott Kárpáti Tamásnak. A rossz minőségű fotó az Ipar utcai ház udvar készült 1923-ban Juhász Gyuláról és édesanyjáról.
És Thékestől tudom, hogy a költő egy verset is írt a szülőházáról.
Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel
Nem ostromolta gőggel az eget.
Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon.
Öreg anyó volt, élt már eleget.
de nekem a szívembe vág a csákány,
Mely falait lebontja, mert nekem
E ház volt gyermekségem, ifjúságom,
E szürke ház volt színdús életem.
