Nyolcvannégy esztendeje tört ki a második világháború az öreg kontinensen. Röviddel később (főleg a béke beköszöntével) nézők milliói Kertész Mihály Casablanca című – 1942-es – szívszorító filmjében ismerhették meg Peter Lorre tudását. A szintén magyar Szőke Szakáll (vagyis Gerő Jenő) társaságában. Micsoda csapat! Még a pár éve elhunyt Andy Vajna is megnyalta volna mind a tíz ujját egy ilyen teamért.
Löwenstein Lacika az Osztrák-Magyar Monarchia gyermeke volt. Érettségi után banktisztviselőből kűzdötte fel magát a bécsi, breslaui, hamburgi, zürichi színpadokra. A Peter Lorre nevet a 20-as évek derekán vette fel. Még azelőtt, hogy a nemzetközi filmes szakma is felfigyelt a furcsa arcú, tehetséges művészre.
A két világháború között Ausztriában Marlene Dietrich színpadi partnereként és a Bertolt Brecht legendás „Danton halála” rendezésében is sikert arató Peter Lorre (1904-1964) Fritz Lang „M – egy város keres egy gyilkost” című filmjében lett sztár. Az 1931-ben bemutatott alvilági remekmű főszerepét alakította – meggyőzően, megrázóan. Tapsot kapott a Bolváry Gézával forgatott fekete-fehér alakítása – „Amiről az asszonyok álmodnak” – is. A nácik németországi hatalomra jutásakor Bécsbe, majd onnan Párizsba költözött Lorre, későbbi hitvese, Cäcilie Lovsky színésznő társaságában.
Alfred Hitchcockkal 1934-ben Londonban ismerkedett meg a felvidéki származású magyar fiatalember. Szótértettek! Nem sokkal „A férfi, aki túl sokat tudott” című Hitchcock film premiere után ismét útra kelt Lorre. Az Egyesült Államokban számos régi kollégájával találkozott. Ott élt már Marlene Dietrich, Bertolt Brecht, Fritz Lang és Billy Wilder. Ez utóbbi, ugyancsak a K. und K.-ból az USA-ba került (majdan kétszeres Oscar-díjas) rendezővel egy ideig közös szobában is laktak. Ám Hollywoodban anno túlkínálat volt – angolul gyengén beszélő – európai művészekből. Peter Lorre 1935-ben, egy 68 perces, amerikai horror produkcióban debütált (Karl Freund: „Bolond szerelem”) a tengerentúlon. Aztán ’36-ban ismét Hitchcockkal dolgozhatott a „Titkos ügynök” sztárjaként. Sokan kedvelték Lorret Mr. Moto japán mesterdetektív szerepében is – a sztoriból több epizód született a 30-as évek végén.
Európában (főleg a béke beköszöntével) milliók Kertész Mihály Casablanca című, 1942-es szívszorító filmjében ismerhették meg tudását – a szintén magyar Szőke Szakáll (vagyis Gerő Jenő) társaságában. Lorre, aki az „Arzén és levendula”, meg a háború után több Verne Gyula adaptációban is megörvendeztette a mozibarátokat szerény maradt Amerikában is. Szinte lehetetlen felsorolni, hogy mennyi filmben nyújtott zseniális alakítást a rózsahegyi zsidó családból a nemzetközi celuloid álomgyárba katapultált művész. Az 50-es évek első felében az NSZK-ban és Itáliában forgató – mint rendező is nívós – színész pályafutása végső korszakában ismét Kaliforniában élt (harmadik nejével). Jerry Lewis remek vigjátékában, „A rémület komédiájában” láthatta utoljára a publikum. Három hónappal 60. születésnapja előtt hunyt el „Lacika”. A Hollywood Forever Cemetery-ben temették el 1964 tavaszán.
