Hetven esztendős korában, 2025 küszöbén elhunyt Közép-Európa egyik legsokoldalúbb filmese. A színészként, forgatókönyvíróként, operatőrként legendás Wolfgang Becker jó két évtizede a Good Bye, Lenin című DDR-paródiával lett nemzetközi hírű. Hitlertől Honeckerig persze nem könnyű feladat a diktatúrákat humorosan bemutatni, ám – a 135 éve született – Sir Chaplintől Beckerig azért ez többeknek sikerült.
Nekem ez a 80-as évektől szorgos, szerény művész bő negyedszázada tűnt fel a Berlinalén. A berlini Nemzetközi Filmfesztiválon debütált a Das Leben ist eine Baustelle {Az élet egy építkezési terület} című szuper aktuális dolgozata. Benne kallódó fiatalokkal, Aids traumával-félelemmel, s szerelemmel. Becker akkor és később is számos ifjú, azóta befutott szereplőnek adott karrier lökést, ezért is gyászolják sokan, és fog személye fájóan hiányozni a 21. század – kultúrát sem kímélő – csatározásai közepette.
