Barlang falán az idő jele, ahogy az Ősember fázott, tüzet rakott, tenyerével kente az agyagot maga körül, hogy ne érezze a magányt. Szolnoki Csanya Zsolt művei emlékezések az ember kezdetének ősmagányáról. A barlangban egyedül… Az ősember a testét is a föld ásványainak színeivel tapasztotta, hogy kérge legyen a természet erőivel szemben. A civilizált legfeljebb öklével a szekrénybe vág. Érzelmi gesztusai,
hol kitörései a tehetetlenségben elveszett gondolkodónak, aki felismerte a forma ürességét. Taoista barlangképek. Tér-képek az idő romjain. Mint Shiva! Egyik kezével épít-teremt, a másikkal rombolja azt, és az újragondolt rétegeket egységbe rendezi, hogy a tévelygő ismét középen legyen. Hogy legyen!
Benne, a béke… Mert harcban az ember a széllel, a viharral és a vadakkal. Csanya túl van az elvárt cigány képeken. Ő jóképű ma is, és mindig is az volt! Döntött. Önkéntes emigrációjának vállalása etikai kérdés. Illetve, nem kérdés számára. Erre a döntésre csakis a magas intellektus képes, és alkalmas.
Könnyű a koldusnak lemondott rendben tetszelegni, szentnek látszani, de Csanya szellemi gazdagsággal született a sárból tapasztott űrhajóra. A Mester dönthetne úgy is, hogy jól járjon, de ez a megalkuvás a gyengék jelleme. Csanya más. Nem másolja a kitaposott ösvényt, nem is halad rajta.
Mozdulatlan út az övé, mint a kövekbe zárt idő és tér. A kezdet Ő, amikor még az ember nem a nyelvek fogalmi rendszereinek gőgjében dagonyázott. Csanya a kultúrák előtti kultúra, vagyis az eredet.
Szolnoki Csanya Zsolt Jelzelen gesztus című kiállítása a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában (1056, Budapest, Irányi u. 20) október 8-ig látható.
