A régi elvtársakból {die Genossen} ma is sokan közöttünk élnek még. Így van ez Németország újraegyesítése után 36 esztendővel is. Az október eleji nemzeti ünnep kapcsán bizonyára több tévécsatorna is levetíti majd az öreg kontinensen a 2003-as tragikomédiát. Mellyel az NDK-nak, a Szovjetuniónak és Vlagyimir Iljicsnek mondtak búcsút a német filmesek {Good bye, Lenin!}. Nos, a fenti két állam már nincs a térképeken, s az Egyesült Államok szuper hatalomként cicázik a világgal. Európában jelenleg bő 80 ezer fegyveresük állomásozik „ideiglenesen” – 1944/45 óta… A katonák fele az NSZK-ban „őrködik”. Közülük hamarosan tán mintegy ötezren búcsút intenek Bajorországnak. Az okok szerteágazóak.
Amint megírtuk, feszült az USA és Németország viszonya. Donalt Trump a napokban azért orrolt meg a kancellárra, mert Friedrich Merz kritizálni merte Washington elhibázott, fejetlen {esztelen?} Irán politikáját. A 80 esztendős „békeszerető” amerikai elnök és a 70 éves berlini kormányfő első találkozásakor még szívélyes volt a kapcsolat. Ám Trump aggresszív, vámokkal, Grönland megszállásával, Perzsia megsemmisítésével fenyegető külpolitikáját egyre döbbentebben figyelik Nato szövetségesei. Oroszországnak és a Kínai Népköztársaságnak persze nincs ellenére, ha vita van az USA és az EU tagállamok között.
A gazdasági együttműködés megromlását jelzi, hogy az Egyesült Államokban egyre kevesebb Made in/by Germany gépkocsit vesznek. Igaz az öreg kontinensen szinte egyáltalán nem találkozni amerikai autókkal. Leszámítva a katonai járműveket. Ám ezek száma is megcsappanhat, mert Trump elnök az NSZK-ban állomásoztatott, mintegy 39 ezer ami egyenruhás létszámának lefaragását ígéri – ezzel újabb német munkahelyek megszűnését előidézve. Itt tartunk október küszöbén!
