A természet néha furcsa megoldásokat produkál.Sokszor találékonyabb az embernél.
Mindkét közgyűlés egyidőben kezdődött. Témájuk és céljuk is azonos volt. A mátrai Dobó István Vadásztársaság elegáns vadászházának nagyterme tele volt a társaság tagjaival. Szokatlan volt számukra a rendkívüli közgyűlés összehívása. Dr. Komoly Béla elnök a párszavas megnyitó-köszöntő után azonnal rátért a lényegre”. Problémánk van”- jelentette be, és mindannyiótok segítségét kérem. Tudjátok, hogy a társaság hivatásos vadászai profi szakemberek.
Példamutató vadkár elhárító, dúvad gyérítő tevékenységük mellett, vendégeinkkel is hozzáértéssel és szeretettel bánnak, most viszont akadt egy olyan probléma amellyel eddig nem tudtak megbirkózni. Szinte mindennap, a vadászterület valamelyik részéről – érdekes módon mindig onnan, ahova senki nem iratkozott be, – lövéseket hallunk. A hang után megítélve a vadorzó hangtompítót használ. Speciális puffanó halkabb a hang általában. És akárhányszor a vadőrök odavágtatnak csak vérnyomot /tehát a rabsic ellopja a meglőtt vadat/ vagy ritkábban a távolabbi területeken zsigert találnak. A rabsic nem válogat, a nyomokból ítélve, őzet, disznót szarvasborjút, tehenet lő és lop.
Az a kérésem hozzátok, hogy az elkövetkező héten ne kívánság és ötlet szerint vadásszatok, hanem a vadőrök által összeállított táblázat szerint iratkozzatok be a körzetekbe, a megfigyelendő terület szabadon hagyásával. A négy legfiatalabb vadásztárs pedig a gyors jeeppel, azonnal indul ha ilyen lövést hall, vagy telefonjelzést kap az irányról. Természetesen a vadőrök is készenlétben állnak hiszen igazoltatni csak nekik van joguk. Ha egy hét alatt nem tudjuk megoldani, a rendőrség segítségét is kell kérnem. Rengeteg rosszindulatú ember gyalázza a vadászokat is, ez az ember pedig válogatás nélkül gyilkolja a vadakat, rendet kell teremtenünk. Ne felejtsétek: a vadorzó nem vadász, hanem bűnöző.
A szemek furcsa villanása jelezte a tagok egyetértését. Pogány Béla a karatés vadőr zöld inge alatt önkéntelenül is megfeszítette az izmait. Volt egy sejtése…
A másik közgyűlés is pontosan kezdődött. Elsőként Bajnok, az Erdei Állatok elnöke lépett a tisztásra. Hatalmas, – bár korából következően kissé visszarakott agancs koronája -, tiszteletet keltően meredt az égre. Tekintetét körbejáratva, elégedetten nézte a folyamatosan érkező állatokat. Az erdő ügyvédje Dr. Ravasz-Róka Benő két fiatal munkatársát hozta magával. A fenyves felől érkező szarvas rudli és a bükkösből érkező őzcsapat barátságosan egymás mellé heveredett, a bozótból érkező hangoskodó konda után egy hatalmas árny érkezett: minden vadász álma Döngö az öreg vadkan, óriási agyarakkal. Egyet mordult, a konda sivalkodása azonnal abbamaradt. Végül a sás felől kivételes fegyelmezettséggel érkezett az aranysakálcsapat, elkülönülve heveredtek le a tisztás sarkában.
Mikor a vadak elcsendesedtek, a Bajnok megszólalt: hosszú idő óta élünk együtt az emberrel. Megszoktuk, hogy távolról tud ölni. Megszoktuk, hogy akár felül a magasba, ha enni jövünk, hogy megöljön. Már valamennyire kiismertük, a fiatalokat ovatosságra tanitottuk. Amiről beszélni akarok az hasonló az emberhez, a Sötét Árny. Gonosz teremtmény, a sötétben bujkál, és kisebb hanggal gyilkol. A gidákat, borjukat, malacokat öli meg és azonnal el is viszi. Gyűlöljük Őt.
Mindhárom vadcsapatból heves helyeslés hallatszott. Az őzcsapat, a szarvas rudli és a konda is egyetértett. Dr. Ravasz- Róka farkát megemelve jelezte, hogy szólni kíván. Szemüvegét kézben tartva mondta el, hogy szerinte a Sötét Árnyat az emberek sem szeretik, az mindig előlük menekül, zsákmányával együtt. A múltkor is látta, hogy két ember vadászkocsival hajt az Árny felé, de az gyorsan autóba ülve, elhajt az ellenkező irányba.Ha az emberek nem tudnak, valahogy nekünk kéne megoldást találni a dologra mondta.
A Bajnok és Döngő egymásra nézett, régóta együtt élték az erdei vadak életét: azt hiszem mi megtaláljuk a megoldást, szólalt meg Döngő és ellentmondást nem tűrő mozdulatot tett, a tisztás pillanatok alatt kiürült. Egyetlen állat maradt rajtuk kívül: az aranysakál csapat falkavezére Simlis Joe lépett hozzájuk: mi sötétben nagyon jók vagyunk, ha gondoljátok, szólók a szomszédoknak is és kézbe vesszük a dolgot.A két öreg egymásra sem nézve egyszerre intett nemet.
Hamis Berci a kisváros mobiltelefon és számítógép központjának tulajdonosa elégedetten dőlt hátra, zöld terepjárójának vezető ülésén. A kocsit távolról bárki hivatalos járőrkocsinak nézte volna. Egy jól átgondolt terv része volt, ugyanúgy mint az engedély nélkül tartott puskára szerelhető éjjellátó távcső, vagy a kereső hőkamera. A csomagtartóban a számítógépes, dupla fenekű ládában elhelyezett nylonzsákban levő 2 vadmalac ugyancsak büszkeséggel töltötte el.
Egyébként is büszke volt magára, a két vadőrnek eladott mobiltelefonra telepített helyzetjelző adását figyelve mindig tudta, hogy a vadőrök éppen hol vannak. A vadászok számára kötelező beíró könyvnek pedig üzlete falán biztosított barátságos zugot, néha kiment beszélgetni, golyóstollat kivinni az éppen beíró vadászokhoz, ilyenkor ügyesen tájékozódott a beírt területek felől. Én okosabb vagyok náluk, nekem nem kell a tagdíj, társadalmi munka, a vadkárelhárítás, a vadászati idények betartása, csupa költség és kötöttség-gondolta. Ugyan már, sohasem kapnak el, bár Pogány Berci furcsán nézeget mostanában.Mindegy, ha jön a sötét, hajrá…
A hegyi út híres tűkanyarját jobbról hatalmas szakadék szegélyezte. Sziklás, kopár völgy melynek fenekén iszonyú mélységben patak csordogált. Az út feletti sziklán a két öreg állat még egyszer búcsúzóul egymásra nézett, aztán egyszerre ugrottak. Hamis Berci rémülten felsikoltott, a két hatalmas test nem hagyott lehetőséget. A szakadékba zuhanó darabokra törő kocsiból kiesve azonnal maghalt. Az öreg kan óriási puffanással, szétroncsolt testtel esett a patakba. A bika szörnyethalt, fél teste lelógott az útról.Később a vadőrök is megérkeztek, az összetört autóban a vadmalackák maradványait is megtalálták. És ekkor Pogány Berci ránézett a két öreg állat tetemére, aztán felnézett az égre. Úk megtalálták.Hát ilyen nincs, mormogta…
