„Magas fák bókolnak szeptemberi szélben
Fölöttük őszi kékben hajlik már az ég,
Forgó szél hordta el mindazt ami voltam,
De légbe írva őrzi még a messzeség.”
(Karácsonyi Rezső)
Eljött az ESTI FALÁS ideje. A Nagy Tűz körül sokan ültek, ott volt az egész Horda. A legnagyobb kövön persze KORK, a törzsfőnök tanyázott. Hordószerű mellkasa, tiszteletet parancsoló karizomzata, uralkodó látványként terpeszkedett a sokaság felett. Tőle jobbra egy kis tisztáson feldarabolt szarvas teteme feküdt. Az előkészítés ROB feladata volt, véres szakócáját törölgetve állt a húsdarabok mellett. KORK-tól balra a VÉNEK TANÁCSA kuporgott. Lassú mozgású, ősz hajú és szakállú, hajlott férfiak, már nagyon várták a FALÁST.
Tőlük jobbra a Horda fiatal vadászai és a hajadonok vegyes csoportja vihogva készült az evésre. Körülöttük és velük gyermekek álldogáltak, sorukra várva.
Elsőként természetesen KORK vett magának egy nagy cubákos, csöves csontot. Harapdálva ült vissza a helyére. Ezt követően a törzs íratlan, szigorú szabályai szerint a Vének vehettek egy-egy darabot a húsból. Nyammogva, tépve harapdálták. A többiek utánuk következtek.
A tűztől távolabb TUDÓ, a törzs varázslója, kezében csillogó követ tartott egy furcsa füstű farakás fölé. A FALÁS után a SZÓ következett. Ezt a törzs mindig csendben hallgatta végig, miközben
mindenki vett a húsból, és azon rágódtak.
A tisztáson a szarvasból maradt egy darab hús. KORK a mindig éhes, agg VONG-ra nézett, nagyot böfögve intett neki, hogy elveheti. Az öregember boldogan ragadta meg a húst, mikor éles hang állította meg:
A fiatalok bandájából a hangadó testvérpár DEMA és GÓG, és barátaik BALGA és LATOR hangoskodtak: ”Miért pont ő – az öreg – vehet még egy darabot? Aki nem vadászik, ne is egyék.”- kiabáltak. Az öreg zavartan forgatta kezében a hús darabot. Tedd le! – parancsolta LATOR és egy nagy lapos követ dobott a tűz széléhez: Ide tedd!
DEMA tovább tetézte: Mi vagy te, Twist Olivér, hogy még kérsz?
Akartok belőle? – kérdezte félénkem VONG. Nem kell, csak ne te edd, volt a durva válasz.
Zavart csend keletkezett. Mindenki KORK-ra nézett. KORK dühös lett: „Ha még egy szót szóltok, mind a négyen mentek posztos rendőrnek egy fél évre a patak elágazáshoz” mondta haragosan.
A leggyávább BALGA rögtön reagált: Mi nem azért ugye… kezdte. Elég volt, mennydörögte KORK „LÁTÓ, tiéd a szó”.
LÁTÓ – kis hatásszünetet tartva a törzs felé hessegette a füstöt szólalt meg:
„Becsüljük meg magunkat, nem vagyunk mi előemberek. Az már hatszázezer évvel ezelőtt volt. A törzsünknek törvényei vannak, amik a legjobbak az emberiség történetében. Tegnap végignéztem a következő huszonötezer évet, a jövő társadalmainál sokkal jobbak vagyunk. Nektek, ti zavaros agyú fiatalok az a szerencsétek, hogy ráklikkeltem a 2024-es magyar faszbukra és hasonló gondolat ott is előfordult. Késői, szerény képességű utódotok ezt posztolta az öregeknek: „Aki nem dolgozik, ne is egyék”. Egy öreg professzor azt válaszolta neki „ha Ön, hétfő reggeltől vasárnap estig dolgozik az élete végéig, körülbelül egyharmadát fogja dolgozni annak, amit én az életemben dolgoztam.”.
Értve vagyok? Megfontolandó! Nekünk értelmes munkamegosztásunk van, nincsenek gender problémáink, tőlünk előre mutat az ember útja, innen lehet fejlődni és lélekszámban is gyarapszik az emberiség.Büszkék lehetünk magunkra, bár később is keletkeztek maradéktalanul tökéletes találmányok pl. a Toyota Corolla vagy a napra sötétedő dioptriás szemüveg, de összességében mi vagyunk a legtisztességesebb alap. És nálunk iparűzési adó sincsen. Éljen az ősközösség!”
„Erre igyunk!” bólintott elégedetten KORK. „Na, ezzel van egy pici baj”, – jelezte TUDÓ, – „ez még nem tökéletes, néhány ezer évet még várni kell, amíg a zseniális Immanuel Kant megfogalmazza: Szép az, ami érdek nélkül fröccs! Jó lesz most a patak víz is.”
„Jobb a békesség, inkább velünk foglalkozzatok”, helyeselt MA-RA és CU-LI a két hajadon is, akiknek gyermekek felügyelete volt feladata. (Nap közben a rétről a fiatal vadászok sokszor bevitték őket a bozótba játszani.)
DEMA elégedetlenül mordult rájuk: „Mindennek megvan a maga ideje, először a FALÁS!”
A törzs most valami furcsát észlelt. A levegőben csodás illat terjedt. A forrása a lapos kőre tett hús volt. VONG egy pillanat alatt ott termett és KORK jóváhagyó intésére felkapta az illatos húst és beleharapott aztán felordított: „Meleg, de nagyon jó!!!”
Azóta eszik sült húst az emberiség.
