Johann Wolfgang von Goethét tartják az egyik legelső, tipikus újkori turistának. A német költőfejedelem 1786-os és 1788-as itáliai kirándulása volt az a romantikus – és akkoriban még cseppet sem veszélytelen – kaland, amely lökést adott az európai felsőbb körök utazásainak.
A tehetős német irodalmárnál, Goethénél (1749-1832) jóval nyersebb stílusú külföldi vendég volt nem sokkal később – az olasz gyökerű – Napóleon Bonaparte (1769-1821). A majdani császár több, mint 800 ezer katonája élén vonult Egyiptom ellen, hogy sikertelenül kísérelje meg 1798-99-ben megtörni a britek ottani hatalmát. Amikor a sivatagból Kairó felé tartó seregek élén Napóleon megpillantotta Gíza piramisainak távoli sziluettjét, a feljegyzések szerint a következő elragadtatott és áhítattal teli szavakkal fordult az embereihez: „Katonák, negyven évszázad tekint le rátok!”
Mindezek után nem másnak, mint a későbbi francia uralkodó archeológusának, Vivant Denonnak köszönhető, hogy a Nílus vidékének híre eljutott az öreg kontinens szívébe. Némi történelmi érdekesség, hogy a két 18. századvégi „nagy utazó”, Goethe és Napóleon 1808-ban személyesen is megismerkedett egymással. Mégpedig Erfurtban, ahol a francia diktátornak I. Sándor orosz cárral volt randevúja. A szláv uralkodó nevét 2023-ban – többek közt – a berlini Alexanderplatz őrzi, ahol éppen 218 esztendeje vendégeskedett a legendás cár.
