„Tartsd az arcod a napfény felé, akkor nem látszik az árnyékod.”
(Ovidius)
A divat sohasem érdekelt.Régen viseltem, ami volt, később viseltem ami tetszett, most viselem ami kényelmes.És az sem érdekelt, hogy ki hord márkás ruhákat.Az elmúlt néhány évtized ünneői eseményei ugyanolyan – ízlésem szerint való – öltönyökben zajlottak./ Kétsoros zakó,egyenes szárú bő nadrág, kis felhajtókával. Különösen szem előtt tartva őseim tanácsát, miszerint egy férfinek 2 öltönye van ,egy szürke és egy még szürkébb/.Nem a ruha a lényeg
.Mostanában néhány kommentet értetlenül szemlélek, úgy gondolom.: ha egy férfi egy szép nőt nézve, azt látja hogy a nő táskája milyen drága,annak nem érdemes férfinek lenni.Persze egy-egy kivétel azert volt a múltban is. Velem is történt ilyen.És mivel a divat korhangulat függő,a róla szóló történetek akár régi hangulatok visszaidézésére is alkalmasak lehetnek, kérem fogadják szeretettel két régi akkori divattal kapcsolatos történetemet..
A csodaing
Másodikos gimnazista voltam. A házibulik ideje. A házibuli minden idők legnagyszerűbb találmánya volt. A szórakozóhelyek drágák, pénzünk persze nem volt, igy kivártuk míg valamelyikünk szülei elutaznak és akkor a társaság megszállta a lakást. A lányok hoztak némi süteményt aztán szendvicset csináltak / zsíroskenyér kovászos uborkával./ A fiuk átrendezték a lakást, szabad teret biztosítva a táncnak.A lányok magassarkú cipőben és miniszoknyában jöttek, ezek előbb-utóbb fölöslegessé váltak A zene akkor már csodálatos volt : szólt Elvis, Bill Haley,
Jerry Lee Lewis,Fats Dominó.Mindenki ismert minden számot.A szokásrend szerint először a kidobós rock and roll aratott, amit később felváltott a hozzá bújos lassúzás. Néhány pár időnként rövidebb – hosszabb időre eltünt a lakás egyéb helységeiben. / bugyi vugi /Szóval az egész maga volt a korosztályos boldogság.
Zsombi iskolatársunk volt, magas jóképü fiú, akit a lányok igen kedveltek.Tudtuk róla, hogy nehéz körülmények között élnek özvegy Édesanyjával.Értelemszerűen szerény öltözékű, kedves fiú volt.A Rét utcai lakás bulijára Zsombi csodálatos ingben érkezett. A kék nagykockás ing két oldalán vastag sötétkék csík futott le Nagyon dzsesszes volt.ü tagozódás céljából is, rövid szünet következett.Mindenki odaült ahova akart. Zsombi és barátnője a mi sarkunkba jött. Miután leültek, dicsérőleg megszólaltam. Zsombi én még ilyen szép inget nem láttam, hol vetted? A kérdés hihetetlen zavart okozott. Zsombi elsápadt, és furcsán, -szinte tagolva motyogta- tudod a belga nagybátyám Olaszországban vette, mert ott ez divat, és szóval izé, Ő hozta….Aztán hirtelen felállt, Anett gyere mondta, menjünk ki levegőzni az utcára egy kicsit.Nem értettem, egészen addig, míg barátom felesége, Éva fel nem világositott. Nem volt egy szerencsés megjegyzés mondta. Zsombi ugyanis kinőtte az inget, amit varrónő édesanyja kék vászonnal betoldott.Bután néztem. Akaratlanul is durván hibáztam.Szörnyen éreztem magam, és még most is.Bocsánat Zsombi.
Korosztályos ing betoldással.
Vadászvászon trapéznadrág
Nagyon vártam a Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitását.Ilyenkor ugyanis, egyébként háztartásbeli Édesanyám 10 napra állás kapott, én pedig otthon szabadon garázdálkodhattam.A legjobb azonban az ilyenkor kapott ebédpénz volt, amiből elvileg ebédelnem kellett volna, ezt azonban én szabad felhasználású tőkeként kezeltem.A terv már régen készen állt.Volt 10 forint megtakarított pénzem.Ehhez jött tíz napra a 10 forintos ebédpénz, 10 forintot kérek a haveroktól kölcsön és máris megvan a 120 ft, amiért Retek JONNY, a Retek utcai csodaszabó vadászvászon trapéznadrágot készít nekem.
Meghallgattam az anyai intelmeket- mindennap főtt étel, időnként főzelék, majd boldogan elvágtattam a Retek utcába.Jonny mértéket vett és mondta ,hogy 4 nap múlva jöhetek a nadrágért.A negyedik napon iskola után fél kettőkor már ott voltam, A nadrág csodálatos volt, picit a tükör előtt feledkeztem.
Vadonatúj kincsemmel hazavágtattam ,és gondosan elrejtettem az avatatlan szemek elől.Közben álságosan gondom volt jelezni, hogy a FÉNY utcai töltött paprika nem olyan jó mint az otthoni.Ezt a pár napot már kibírjuk ,- mondta drága jó Édesanyám./ ma is szégyellem magam /
Szombat este,- irány a METRÓ.!Előre elképzeltem, hogy villogok majd az új nadrágban.Igy is lett,a bejutás után rövid időn belül lekerült a zakó és a nyakkendő, én pedig néhánykör sétát téve mutattam meg magam a nagyközönségnek.
A csaj gyönyörű volt. Szőke hosszúhajú, formás, hangsúlyos női idomokkal.
És véletlenül észrevettem , hogy engem nézeget.Visszanéztem. Egymásra mosolyogtunk.Aztán felkértem táncolni, Jót rokiztunk.Kiderült hogy harmadikos gimnazista és teniszezik,Aztán jött a második menet,Zoránék lassú számokra váltottak.Egy határozott mozdulattal átöleltem. Nem ellenkezett. Három perc összebújás után mosolyogva felnézett rám : „Hol vetted a nadrágodat? Szuper, én is vennék.”
Úgy. Szóval nem én, hanem a nadrágom. A szám végén visszakisértem,leültettem. Soha többet nem láttam.
