2024. június 17. (hétfő) 21:15

Tisza – Túl sok a busa és harcsa

Az őshonos halfajokra élőhely- és táplálékkonkurenciát jelentő idegenhonos busából és törpeharcsából is jóval többet fogtak ki tavaly a Tisza-tavon a halászok az egy évvel korábbihoz képest – közölte szerdai közleményében a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. az MTI-vel.

A nem őshonos halfajok állományszabályozásának már a nyolcadik szezonja ért véget tavaly decemberben.

A hét szerződéses halász busából 26 ezer 740 kilogrammot fogott, 9,3 ezer kilogrammal, 35 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Szintén emelkedett a törpeharcsából kifogott mennyiség, 28,8 ezer kilogrammra, ami 21 százalékkal, több mint 6,1 ezer kilogrammal több a 2021-esnél.

A busa-fajok a téli, tavaszi és őszi hónapokban elsősorban a Tiszán foghatók, nyáron pedig a tározótér alkalmas vízterületein is, de leginkább májusban és októberben eredményes a halászatuk. A törpeharcsából a kisebb, tavaszi fogási csúcsot nyáron csekélyebb zsákmány követi, majd ősszel a mennyisége emelkedni kezd. Halászatuk novemberben éri el a tetőpontját, amikor a vízszintcsökkentés hatására vándorlásnak induló törpeharcsák az útjukba helyezett varsákkal hatékonyan gyéríthetők. A munka idén folytatódik, jelenleg a szerződések megkötése és az engedélyek kiadása zajlik.

A Tisza-tavi Hallépcsőnél minden évben elvégzett halfauna-vizsgálat eredményéről szó van egy tavaly mozikba került magyar természetfilmben (a Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében) is, amiben azt állítják, hogy a tóban már régen nem az őshonos halak dominálnak, sőt mindössze 10 százalékuk az.

A tóban a hatvanas évek óta betelepített busa vette át az uralmat, ami milliószám szaporodik minden évben.

Vitál Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Halászati Kutató Központ tudományos főmunkatársa a Telexnek korábban azt nyilatkozta, hogy a busa Kínából került Magyarországra, az első állományt 1963-ban hozták be tógazdasági használatra, mert nagy volt a népgazdasági akarat, hogy magunknak termeljük meg az egészséges és olcsó halhúst, és erre a busa jónak tűnt.

„Nem valószínű, hogy úgy tervezték, hogy mindenhol ott legyenek, de kikerültek a tógazdaságokból, keltetőkből a természetes vizekbe. Vízminőség-javítási célból is használni akarták, az volt a terv a Balatonnál is, hogy a rossz vízminőséget okozó algát megeszik, aztán a busákat lehalásszák, és így tápanyagot vonnak ki a vízből. Ez nem jött be igazán.”

A busa gyorsan elterjedt, ma már minden közepes és nagy vizünkben megtalálható. Ahol gyorsan áramló, turbulens vizet talál, ott képes szaporodni és megtelepedni. Az állománya hamar nagyra duzzadt, ami annak is köszönhető, hogy a busa eredeti élőhelyéről nem hozta magával a természetes ellenségeit és kórokozóit, így aztán szó szerint úgy él nálunk, mint hal a vízben – miközben a természetes, őshonos halakat kiszorítja a tavainkból.

Még több életmód…